...

Apa: Tessék Kristóf itt a kakaód
Kristóf: Nem jó, úgy kell mondani, hogy itt a kakaód, felség!
Apa: elnézést, parancsoljon a kakaója, felség! Kapcsolhatok egy kis mesét mellé, felség?
Kristóf: Így van!

"Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"...vagy fordítva :)

Saci pénteken,  2010. 08. 27-én elindult, és napról napra többet gyalogol kapaszkodás nélkül. Nagyon büszkék vagyunk rá, kis ügyes. Bár még imbolyog, mint egy részeg tengerész, de napról napra egyre nagyobb távolságot tesz meg, és egyre jobban élvezi, hogy úgy változtat helyszínt, hogy közben van két szabad keze.
Itt a helye, hogy feljegyezzem Kristóf annak idején, kb. ugyanígy indult el. 2007 Nov. 30-án tette meg az első 3 lépését :). Érdekes adat- legalábbis számomra- , hogy mindkét gyermek 7 hónaposan felállt, de az elindulást már nem siették így el, így remélem elég ideig másztak ahhoz, hogy ami miatt szükséges a mászás az rögzüljön...Hiába a genetika...
Pénteken délelőtt kaptam egy telefont a védőnőtől, hogy mi még májusban aznapra beszéltünk meg találkozót...khm... villámzuhany-öltöztetés-kocsibavágódás. Sztem tök jó időt futottunk :). Saci 76 cm hosszú,  10,15 kg súlyú, nem éhezik az látszik, de azért nem is lóg ki az átlagos kategóriából. Mindenben megerősített a védőnő, amiről tudtam, hogy rosszul csinálom, hogy tényleg rosszul csinálom (éjszaka már nem kéne szopiznia, bizonyos ételek, pl. fagyi, túl korán kerültek bevezetésre stb.) Kedvelem a védőnőnket, mert nagyon segítőkész, és sosem kinyilatkoztat, csak javasol, meg esetleg jelzi, hogy nem ez az elfogadott, de alapvetően - mivel a gyerekek normálisan fejlődnek, kiegyensúlyozottak stb.- nem szól bele, hogy hogy csináljam. Tudom, hogy nem mindenki osztja a körzetből ezt a véleményemet, de én tényleg csak jót tapasztaltam :)
Délután megkaptuk Brigitől a számukra feleslegessé vált thomasos oviszsákot, Kristóf ma megcsodálta nagyon örült neki.
Szombaton dél körül lementünk Kristófért a nagyszülőkhöz. Ebéd után átmentünk a szomszéd faluban lévő fesztiválra, ahol István papa a Dalárdával fellépett, igen nagy sikerrel. Találkoztunk sok ismerőssel, babával, jó látni, ahogy a barátainknál is egyre több baba érkezik. Este miután elaludtak elmentünk Kristóf keresztapukájával sörözni kicsit, meg dumálni, ott találkoztunk egy másik baráti házaspárral is, mindkét helyen úton van a baba, csak Kristóf keresztanyukája most kórházban van. Éjfélig beszélgettünk, nosztalgiáztunk, pletykáltunk és világot váltottunk meg...
Ma meg is látogattuk a Keresztmamát a kórházban, szépen gömbölyödik a pocakja, és ilyenkor mindig elfog a vágy az újabb babára, hogy újra nekem is, és Kristóf is folyamatosan kérdezgeti, hogy ott van-e már a baba a pocakomban :) de sziklaszilárdan kitartunk a tervek mellett, úgyhogy semmi kilengés :)
És ma este hazajöttünk, "vége a nyárnak, hűvös szelek járnak..."

fényképek a nyaralásról

Nyaralás

Augusztus elején két hetet töltöttünk Túristvándiban négyesben. Eredetileg csatlakoztak volna hozzánk Kristóf keresztszülei, de sajnos közbe jött nekik valami...
Szóval Túristvándi nekem a világ közepe :). Innen származik a családom egyik fele, konkrétan az anyai nagypapám családja. Rengeteg nyarat töltöttem itt gyerekkoromban, fantasztikusak voltak, Norbi is nagyon hamar megszerette, itt volt az esküvőnk is, és Kristóf is nagyon kötődik szerencsére a helyhez. Van itt egy kis házikójuk anyukáméknak, ami cserépkályha fűtést bír csak, a ház ezért elég hideg és lassan felfűthető, így amióta megszülettek a gyerekek télen nem tudunk menni, csak nyáron. Remélhetőleg hamarosan ez megváltozik.
Szóval a nagy árvizek miatt a környező bevált fürdő helyek nem nagyon voltak használhatóak (értem ezalatt a Szatmárcsekei strandot, illetve a Merítőt és a Bukógátat), de készültünk egy viszonylag nagy medencével, úgyhogy a jó idős napokon elég jókat tudtunk pancsolni. Mivel Istvándi hozta a formáját ez nem fordult elő túl gyakran.... De sebaj mert mi nem unatkozunk, kocsikáztunk az ecsedi láphoz, amit a XIX. század végén lecsapoltak, így ma pusztán egy mező....ezenkívül rengeteget semmit-tettünk és sokat pihentünk is :)
csak az éjszakai alvás nem ment túl jól Sacinak..mellesleg rájöttem, hogy Saci (akit alkalmanként Sacicának becézünk) macska tulajdonságokkal rendelkezik, mert amikor éjjel annyira álmos voltam, hogy szoptatás közben elaludtam, és nem tettem vissza a kiságyba, amikor álmában lefordult négykézlábra érkezett, és sírás és bármilyen más balhé nélkül felpattant és elkezdett visszamászni :)
Emellett - mert mi nem unatkozunk - elmentünk a szomszéd nagy (értsd 9 -10 éves) fiúkkal a Rókásra gyalog (kivéve Sacit, neki volt babakocsija). Gyalog mentünk, mert siettünk, a Rókás előtti utolsó kanyarban hangos macskanyávogásra lettünk figyelmesek. Hamarosan meg is találtuk a kis macskát aki ott lapult az útszéli árokban. 2 hónapos lehetett, kis kölyök volt, félt, de azért ki tudtuk csalogatni, és úgy döntöttünk, hogy haza visszük, találunk neki gazdát, ott mégse hagyhattuk szegényt. (egyébként a rókásra nem jutottunk el).Szóval a cica hazakerült hozzánk. Kristóf Huncut Szőlő-nek nevezte el, merthogy vezeték név is kell. Rávette a romhányi dédimamát, hogy befogadják Szőlő cicát, aki mellesleg nagyon kedves, kis macsek, jópofa személyiséggel :) A kedvenc helye a terasz oszlopai között felfuttatott szőlő volt, felmászott a vastagabb ágain és ott pihent. Pihenni nagyon szeret. Amikor haza indultunk kibéleltem neki egy fedeles kosarat önként belemászott és az utolsó fél órát leszámítva végig aludta egy pózban az egész utat :)
A macska befogadásával párhuzamosan történt, hogy egyik délután Kristóf megmutatott a kis lábujja alatt egy sebet, ami már varras volt így lemostuk, befújtuk a fertőtlenítő spray-jel. Másnap reggel jött a meglepi, az elindult vörös csík a lábfejen keresztül. Kocsiba bepattantunk futás a kórházba Fehérgyarmatra. Ott a sebet kitisztították és bekötötték, valamint antibiotikumot adtak rá.

Ez utóbbit leszámítva nagyon nagyon jól éreztük magunkat, reméljük még szeptemberben vissza tudunk menni :)

Kip-kop kopogok....

Tegnap kopogtatóztam, azaz az ajánló szelvényeket gyűjtöttem párt részére. Szeretem csinálni ezt is, mint a standolást, mert nagyon érdekes ennyi emberrel találkozni, megismerkedni, elbeszélgetni, és meghallgatni az esetleges kifogást, amikor nem nekünk akarja adni, de ez a legritkább indok. Inkább az, hogy még meg sem kapták a szelvényeket, ilyenkor mindig mondtam, hogy elvileg már mindenki megkapta, szóval érdemes az önkormányzatnál érdeklődni, hogy biztos rendezett-e a választói névjegyzékbe a felvétel. Ilyenkor általában kinyitották nekem a posta ládát megmutatni, hogy nincs benne... Na és ekkor fordult elő több helyen, hogy méternyi levél, újság szórólap volt benne, mintha hónapok óta nem ürítették volna  a ládát...És volt aki ekkor meg is találta az ajánlószelvényét és kitöltve oda adta :) az egyik helyen a kitöltés alatt összeszámolták a "megtalált" számlákat kb. fél millió jött ki...a furcsa nekem ebben az, hogy hogy tudnak emberek ennyire lazán hozzáállni ezekhez a dolgokhoz, hogy nekem ez miért nem megy? :)))

Más
Beszéltünk Kristóffal telefonon, mennek ma Egerbe, mondta. De mivel fogalma sincs mi az az Eger folytatta is: Bemegyünk az egér szájába, és akkor majd becsukja az egér a száját és olyan sötét lesz, hogy nem is fogjuk látni a kijáratot...és félni fogok...sikerült magát sikeresen megijeszteni a fantáziálással :)))

Álomtündér

Már napok óta ez jár a fejemben. Annak idején Norbinak belehímeztem a kispárnájába a vers első 6 sorát. Később az esküvői meghívónkba is ezt választottam. Norbi nagyon szereti Wass Albertet, én inkább Márai felé húzok.

 Wass Albert: Álomtündérhez

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!

Egyébként elég lazán és csöndesen telnek a napok, Kristóf vidéki nagyiéknál nyaral, és nagyon jó híreket kapunk, hogy milyen ügyes és mennyit segít (krumplit ásnak) és egyáltalán. Hiába a jó nevelés....

Fokozzuk az élvezeteket!!!

A szombati vidámpark után vasárnap az állatkertbe mentünk, mert még mindig egy csomó üdülési csekkünk van, és Apa is itthon volt a hétvégén. Na meg Kristóf is szereti. Nagyi is velünk jött. Szerintem jobban sikerült mint a vidámpark. Sikerült körbe járnunk az egészet, etettünk tevét, láttunk lajhárt, krokodilt, ezernyi rovart, elefántot, orrszarvút, vízilovat, majmokat mindenfélét, és a többit, azt hiszem mindenki ismeri az állatkert " kínálatát". Volt arcfestő is megint, most leopárdot kért magának, és nagyon tetszett neki, amikor az apja le kollégázta az igazi leopárdot :). Kristóf teljesen belelkesedett, ilyeneket mondott, hogy Apa, gyere ezt nézd ez milyen hal, mindjárt megáll a szívem!!!!
Voltunk moziban is, 3d-s ingyen mozi van az állatkert közepén, 15 perces kisfilmek. És Kristóf élvezte! Nem akart kijönni a sötét teremből, nem zavarta a hang (1 évvel ezelőtt még nem bírta a bábszínházat), úgyhogy el is döntöttünk,hogy mozi érett a gyerek, és én boldog vagyok mert végre lesz kivel moziba járnom...na persze nem rögtön a Tetovált lánnyal kezdünk, inkább a Toy story 3-mal, de az is valami. És most már tutira megveszem a gyerek bérletet is a színházba :). Az állatkertben legjobban Kristófnak a gorilla család tetszett, ahogy a kis gorilla alszik az anyukáján, teljesen oda volt, hogy milyen édes. A másik kedvenc pedig egy olyan majom volt, aki épp gyakorlatozott az akadálypályáján, majd neki ugrott az üvegnek ott ahol néztük őt. Látszott, hogy nem agresszióból teszi, hanem pusztán valamiféle üdvözlés volt, utána még nézett minket, meg lefeküdt egy kicsit a hátára, majd vissza ment "dolgozni".
Megint este 7-kor értünk haza.

Aztán ma levittem másik nagyiékhoz nyaralni még egy utolsót a héten, én pedig ovis szülőin voltam...a lényeg, hogy meg van  a szőlő jelének, mivel reggel azzal engedett el, hogy ezt szeretné...nem volt egyszerű de sikerült :)....

Apa, ez a poló most lesimotta az arcomat?

Ma vidámparkban voltunk. Már évek óta vártam arra, hogy elvihessem a gyermekemet vidámparkba. Apának persze nem volt kedve...merthogy ő augusztus 20-át végig dolgozta..és fáradt....de nem hagytuk magunkat Kristóffal, összefogtunk és rábeszéltük.
Megérkeztünk és rájöttünk, hogy nem csak a mi ötletünk volt mára az adventure land programként. Nem sikerült a kerületben parkolni....Lendvay utcától gyalogoltunk, sorba álltunk, de nem adtuk fel :). Kb 14 éve nem voltam itt, de nagyon sok minden még ugyanúgy van, viszont elég sok az új játék is, bár azok zöme nagyobbaknak való, rémisztős-hányatós dolog, nekünk most kimaradt. Kezdtünk az óriás kerékkel, merthogy abból majd kinézzük, hogy még hova menjünk, de sajnos Sacit erre sem engedték fel, hiába tettem kenguruba (ezt egyébként nem is értem).
Apa meg Kristóf azonban mentek, apa meg is állapította amikor leértek, hogy még mindig van némi tériszonya :).
Ezek után nem volt megállás, voltunk a kanyargóson (én még krinolinként ismerem), tűzoltóautóson, vízi dodzsemen (ezen csak K.), többféle körhintán, csodabiciklin, kézzelhajtós kisvonaton, szellemvasúton, csak dzsungeles volt, dodzsemben, hullámvasúton. A hullámvasútnál Kristóf közölte, hogy Nagyon tetszett anya, csak amikor a dombokon ment lefelé az annyira nem tetszett, akkor féltem kicsit :).
A mesehajóba is ketten mentünk, előtte 3x kérdeztük felváltva az apjával, hogy kell-e pisilni, persze nem volt a válasz, nehogy akár egy percet is vesztegessen a drága időből :). Amikor beszálltunk a csónakba közölte, hogy pisilnie kell...mondtam neki, hogy most már bírja ki, a meséket kutyafuttába néztük, toltam a csónakot ezerrel, de nem értünk ki, a vízipóknál bepisilt :))) de sebaj volt nálunk váltás ruha, csak az üzemeltetők néztek kicsit ferdén amikor mondtam kiszállásnál, hogy egy száraz ronggyal át kellene törölni az ülést...
Volt még elvarázsolt kastély, kürtős kalács evés, vattacukor, arcfestő. Kisoroszlán lett, még mindig rajta van, azzal aludt el. Este átöltözésnél született a címben szereplő kérdés, amely arra vonatkozik, hogy nem törölte-e le a pizsama felső felhúzáskor a festéket :)
Kristóf már nagyon kicsi (értsd 1 éves) kora óta fantasztikus kommunikációs képességgel rendelkezik. A rossznyelvek szerint 2 évesen már többet beszélt mint az apja.... de még beszéd híjján is tökéletesen elmutogatta mindig, hogy mit akar, aztán amikor elsajátította a beszéd tudományát nem volt megállás. Reggel kinyitja a száját és este elalváskor becsukja, a napot végig beszéli. Sokszor csak azt beszél, hogy beszéljen, közölni nem közöl semmit :) Nyelvújítással is sokszor próbálkozik, illetve sietségtől, sok felcserélt szó rögzült, ami aztán hónapokig úgy maradt a szókincsében, míg végül már mi is így használtuk :): kucorka, elpékesztő, az ígérem helyett pedig rendszeresen és következetesen remélemet használ :)