Kincses Kalendárium

Kincseim: gyermekeim, családom, barátaim, hitem, olvasmányaim, emlékeim...

2011. február 14., hétfő

Rendeltetésünk nem magányos élet....

Telik-múlik az idő, egyszer egyik másszor másik beteg....most meg épp egyszerre....Sacit ez nagyon megviseli, nyűgös, rossz kedvű, sokat sír, és hisztis...ma reggel kiverte a hisztit fogmosás után, hogy az apja mosogassa el a fogkeféjét és tegye a helyére :)))

Norbi szülinapjára kapott egy akváriumot. Sosem voltam jó abban ,hogy milyen ajándékot vegyek neki, nem könnyű. Mikor eszembe jutott, hogy akvárium lesz úgy megörültem az ötletemnek, hogy voltam olyan hülye és megbeszélgettem Kristóffal is. Mondtam, hogy ez hétpecsétes titok...aha...majdnem...egyszer csak együtt vacsoráztak amikor is oda fordul hozzá Kristóf (gondolom hirtelen kifogyott a beszédtémákból :) ) hogy apa akváriumot kapsz szülinapodra (mert ő sem tud magában tartani jó hírt :)...majd gyorsan el is sírta magát mert eszébe jutott hogy nem szabad elmondania....így a meglepetés része elmaradt :))

Én  múlt héten elmentem életem első - de már tutira nem utolsó :) - spinning edzésére. Másnap reggel éreztem, hogy a hátam nincs teljesen rendben, majd egy jól irányzott mozdulattal - betettem Sacit a gyerekülésbe- még rosszabb lett a helyzet. napokig fájt rendesen, míg végre találtam egy vállalkozó szellemű családtagot aki sót tört velem (nem Norbi volt) :).
Mivel jövő héten bálba megyünk most hétvégén kipróbáltuk a hajloknizó szerkezetünket...A loknizásodást (ez így létező szó???) Kristóf nem fogadta túl jól..bár ő anno a hajam levágását sem, most is simán sokkoltam vele :) jah és hát az hogy a bálba sem jöhet velünk teljesen elhozta a világvégét-látszik, hogy nem az apjára ütött, ami a bulizási kedvét illeti :)))
Egyébként mostanában nagyon jó fiú, sokat lehet vele beszélgetni érdekes dolgokról, mindent szeretne tudni, minden érdekli, és természetesen mindenről van véleménye :)
Ma reggel Norbi rajzolt nekem szívecskéket a tükörre, de mivel én  a hajamat igazgattam észre se vettem, úgy szólt érte :) Este amikor Kristóf is észrevette - mert a paradicsomszemét is az anyjától örökölte - mondta, hogy ő is szerelmes..a Lilibe...és olyan szépen mosolygott hozzá, hogy a Lili helyébe ott helyben elolvadtam volna :) abban maradtunk, hogy majd megmondja a lánynak... A Pannikás szálat most nem bolygattam meg :).

Szóval telik az idő...szalad.... rohan. A gyerekeim nőnek én meg nehezen veszem fel ezzel a tempót..most  érzem, hogy nekem is helyt kell állnom, ami sokszor nehéz, mert kiestem a rutinból...És egyrészt állandóan csak csodálnám ahogy nőnek-okosodnak, másrészt pedig a munkámat is szeretném jól végezni... meglátjuk mi lesz..egyenlőre nagyon várom, hogy kicsit jobb idő legyen és robogóval járhassak, sok időt spórolnék a tömegközlekedés helyett :)

Most  - mivel ilyen lírai kedvem van - jöjjön egy Berzsenyi Dániel vers, egy része a falamon is sokáig kint volt :)

VITKOVICS MIHÁLYHOZ



Midőn mosolygó bölcsességedet
Belém enyelgi szép epistolád,
Melyet barátunk, Horvát érdemelt,
Melyben Horáccal fested a mezőt
S annak szelíden bájoló nyugalmát,
Vigabban érzek s boldogabb vagyok.
Szebbnek találom puszta lakhelyem,
Kertem virági szebben illatoznak,
Szebben nevetnek szőlőm fürtjei,
És kazlaimnak árnya hívesebb.
     Igen, de minthogy minden verselők
Homér atyánktól fogva ekkorig
Falut dicsértek, engedd meg nekem,
Hogy én Budáról s Pestről énekeljek.
     Midőn Budának roppant bércfokáról
Szédülve Pestnek tornyait tekintem
S a száz hajókat rengető Dunát,
A nagy Dunának tündér kertjeit
És a habokkal küzdő szép hidat,
Melyen zsibongva egy világ tolong;
Midőn körültem minden él s örül,
S újabb meg újabb érzelemre gyújt:
Itt a tanult kéz nagy remekjei,
Ott a dicső ész alkotásai
Az élet édes bájait mutatják,
S mindazt előttem testesülve látom,
Amit magamban csak képzelhetek:
Kívánhat-é még többeket szemem?
     Hát amidőn majd véled s Helmeczinkkel
Virághoz együtt ballagunk karöltve,
S a bölcs öregtől új lelket veszünk!
Onnét tehozzád s nyájas asztalodhoz,
Hol a kinyílt szív s józan ész kinál,
S vidám szabadság s tréfa a szakács;
Ornnét Palinkhoz, Pécel dallosához
És mindazokhoz, kik barátaink,
S velünk egyenlőn tudnak érzeni.
Hol majd hazánknak ó s új dolgait,
Majd a világnak főbb történeteit
Száguldjuk által, és mustrára intjük
A föld királyit s büszke nagyjait;
Vagy majd Kopernik égi útjain
Vizsgáljuk e nagy Minden titkait,
És a világok systemáit oldjuk;
Majd a morálnak mély törvényein
Platónkkal újabb s szebb respublikákat
Alkotva, Solont s a dicső Lykurgust
Lehozzuk embert boldogítani.
     Ha azt megúnjuk, mert mindent megún
Az ember, s édes a változtatás,
Szemünk legelhet Thespis bájvilágán
S a táncolóknak szárnyas rendein,
Szívünk örömre olvadozva repdez
A zengzeteknek szép koncertjein;
S ha kell, közel van kert, szőlő, liget,
Horáccal untig ott kapálhatunk,
S nevetni fognak ott is a bohók.
     Mi kell tehát több? Élni és örülni
S használni célunk, nem pedig heverni;
S a bölcs nyugalma háboríthatatlan
A pesti bálban s csörtetés között,
Mint a magányos rejtek árnyain.
     Nyugodni, enni, inni és alunni
Lehet mezőn is; oh, de mint örüljek
Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig?
Csupán szememnek tárgyi mindezek.
Szivemnek ember és rokon kebel kell,
Kivel vegyítse érzeményeit;
Elmémnek elme, mely megértheti,
S melyben sugárit tűkröztetheti.
     Van itt is ember, mondd, de millyen ember?
Inség, gonoszság néz ki vad szeméből,
S lesujt pipádért, hogyha nem vigyázsz,
Szemét sötétség, vállát terh sanyarja,
S utálja mindazt, aki boldogabb.
S mi szép mulatság látni izzadását?
Mi szép nekem még rajta szántanom,
S aszott kezéből lesni sültemet?
Nem szebb-e Pesten vígan perleni
Werbőczi hajló nyelvén, és merészen
A szent igazság mellett harcra kelni?
     Barátom! a bölcs boldog mindenütt,
Az Hortobágyon, az Pesten, Budán,
Mert ő magával hordja kincseit;
De boldogabb ott mégis, hol körűlte
A nyájas élet hinti kellemeit,
És szíve, lelke tárgyát lelheti,
Mint hol magába zárva él magának,
S csak álma tündérképét kergeti,
Mint egy vadonban bujdosó fakír.
     Rendeltetésünk nem magányos élet
S örök komolyság és elmélkedés,
Hanem barátság és társalkodás.
S nem a világi jókat megtagadni,
De józan ésszel vélek élni tudni
A bölcseségnek titka és jele.

     Maradj s perelj te Pesten, s élj vidáman
Barátid édes társaságiban,
S ne kérj az égtől többet, mint adott.
Van annyi, mennyi kell, s ha ez kevés,
Kevés lesz a föld minden kincse is.
A vízikórság szomját el nem oltja
Minden Dunáknak s tengereknek árja;
S az ép gyomornak egy pohár elég.
     Ha van mit ennünk, innunk és szeretnünk,
Ha józan elménk, s testünk nem beteg,
Kivánhatunk-e s lelhetünk-e több jót,
S adhatnak-é mást a királyi kincsek? -
Így ír, így érez, így él most barátod,
Ki téged, édes Miskám, megkeres
Az új Zephyrrel s első fülmilével,
S veled csevegni és nevetni fog.
[1815]

2011. február 1., kedd

Van-e wc az Isten országában?

A címben szereplő, enyhén provokatív kérdéshez majd a poszt végén fogok visszakanyarodni :).
Először is Kristóf és az ő udvarlási szokásai. Múlt hét szerdán Lili anyukája elvitte a gyerekeket és egy harmadik ovistársukat, Pannikát a könyvtárba mese-felolvasó estre. Mesélték utána, hogy a fiam milyen fantasztikusan udvarol, ilyeneket mondott, hogy " olyan vagy, mint egy rózsaszínpettyes katicabogár", "szép a sapkádon lévő pipacs", "gyere kicsim 2 puszi és mehetsz" és ami a csövön kifér.
Mindezek után kiderült, hogy a fiam ezeket nem ám a szerelmének-menyasszonyának - alias Lili - mondta, hanem bizony Pannikának...Lili előtt természetesen...eszméletlen.
Pénteken hazafelé az oviból ki is kérdeztem Kristófot:
Én: Kristóf, ki most Neked a Lili
K.: A barátom
 Én: Nem a menyasszonyod?
K.: Most már nem...
Én.: vége a szerelemnek?
K.: nem...a szerelemnek még nincs vége...még a farsangig tart a szerelem, utána lesz vége
Én.: és utána ki lesz a szerelmed?
K.: Hát a Panni!

Lehet gyanakodnom kellett volna, hogy egy ideje már nincs féltékenység amiatt, ha a Lili mással is játszik... :)



A hétvégén - általában - igyekszünk eljutni templomba is. Most Romhányban történt mindez. Saci hátul maradt Apával és nagyiékkal és rutinosan még az olvasmány előtt elaludt.
Mi Kristóffal előre mentünk, konkrétan a legelső sorba, mert onnan szereti a misét nézi, olyankor nem unatkozik, mert látja mi történik, s egészen élvezhető a mise számomra is, tudok rá figyelni.
Amíg vártunk a kezdésre beszélgettünk egy jót. Beszélgettünk az örökmécsesről, hogy az jelképezi, hogy Isten mindig velünk van, beszélgettünk a halálról, hogy előbb-utóbb mindenki meghal, én is meg fogok, valószínűleg én fogok előbb meghalni, de akkor is az anyukája leszek-e, mondtam, hogy igen de már csak a szívében leszek vele, és fentről figyelem. Beszélgettünk arról, hogy az Isten országába ha majd bekerül a halál után, ott lesznek azok a dédpapái ,akiket nem ismert. Ez nagyon érdekelte, mert a mise során többször kérdezett,t pl. hogy a dédipapák ott állna-e a Jóisten mellett?, és a mise végén a gyertyát is értük gyújtottuk.
És aztán egyszer csak megkérdezte, hogy " Anya! Van WC az Isten országában? " (nem, nem kellett pisilnie) Nos internet, nem tudom mi erre a teológiailag helyes válasz, de remélem nem átkoz ki az egyház azért, mert én bizony azt mondtam, hogy van :)
És ekkor bejöttek a ministránsok és Gyuri atya, és elkezdődött a mise..