keresztapa

Az elmúlt napokban keresztapa lázban égtem. Még sosem láttam egyik részt sem, így épp ideje volt. Azt egy életre megtanultam hogy a család a legfontosabb :))) Izgalmas film, érdekes, van egy sajátos hangulata. A második részt azonban újra kell néznem, mert nem volt az olasz részekhez feliratunk, és a film felében olaszul beszélnek. Nem volt élvezhetetlen a film, csak épp hiányos így nekem. A zenéje külön említésre méltó...(Amúgy a harmadik részben szereplő Andy Garcia által alakított Vincent után eszünkbe jutott, hogy a következő fiú gyermekünk lehetne Vince is, milyen menő lenne, hogy a keresztapából kapta a nevét :))
Van még pár alapfilm a listámon, lassan végig haladok rajta...de most először újra megnézem ezt.
Mellesleg olvasni pedig épp egy Le Carré krimit olvasok, úgyhogy izgalmasan telnek a napjaim.

 Sacinak egy hete van itthon és kezdi a bölcsit. Előre is drukkolok a gondozónőknek, ugyanis eszméletlen vakmerő a kiscsaj, most, hogy végre megtanult viszonylag stabilan le fel mászni mindenhová, mostmár a kanapén és ágyon futás sportszámot gyakorolja, meglehetősen fejlesztésre szoruló egyensúly érzékkel...szóval ismételten frászt tudunk kapni tőle :)
Kristóf beszokott az oviba. Van már fiú barátja, akit - hasonlóan a Lilihez - csak és kizárólag vezeték névvel együtt emleget :) Egyébként is egyre több ovistársáról beszélgetünk, úgyhogy alakul. Ma délután voltunk a bölcsiben, meglátogattuk a régieket, nagyon jót játszott, hiányzott neki, nagy szeretettel fogadták. Jövő héten is bemegyünk, hogy a másik bölcsis nénivel is találkozzunk.
Tegnap este voltunk vele ortopéd orvosnál, mert a bokái befelé dőlnek. A doktorbácsi megállapította, hogy igen tényleg befelé dőlnek. Elmondta, hogy az, hogy milyen lesz a lábunk tulajdonképpen 10 éves korig befolyásolható, és 50%-ban genetika adja, 30%-ban torna és 20%-ban cipő. Vegyük továbbra is a Salus cipőt neki, mindenhova, a lakásban se legyen mezítláb, se papucsban, hanem mindig olyan cipőben ami tartja a bokáját. Mindennap 2x 10 perc lábtorna. Fél év múlva kell visszamenni, valószínüleg kapni fog spéci cipőt is, de most először csak a tornát akarja, hogy az önmagában mennyit ér. Csináljuk lelkesen, egy-egy verssel mérve az időt (elmondjuk a Nemzeti Dalt, Bóbitát, Szeptember végént, Alföld-et stb.). Kicsit fáj neki a végére, de azért megcsinálja. (egyébként esténként mostanában verselünk mese helyett, meghatározza, hogy melyik verset hányszor mondjam el...azért a Nemzeti Dal 6x egymás után brutál volt...én bealudtam, ő nem hagyta...)
feljegyzendő beszólásai:
Anyukám kérdezte, hogy mit álmodott, mire is közölte, hogy nem álmodott semmit, mert elfogyott az álom és el is tűnt, sehol sem találja, pedig kereste a zsebében is, de sehol sincs álom...
Az oviban volt ilyen medál a nyakában, amin a neve és a jele volt aztán a minap közölte a Zsuzsi nénivel, hogy neki annyira nyomja a medál a nyakát, hogy zsiráffá fog változni...

Lomtalanítás, lovaglás, Fanszing robot és a Zeltromicsósz

A múlt héten lomtalanítottunk. Tekintve, hogy tavaly "átszültem" a lomtalanítást, idén 2 év hozadékát kellett kiselejtezni, illetve az összes kutricát rendbe rakni, a sok ruhát végre rendesen bedobozolni...Rettenetes volt, de sikerült :).

Szombaton voltunk pónioviban, nagyon tetszett, erre a hétre már Lilit is hívtuk az oviból, úgyhogy alakul a buli.
Kristóf halandzsázik ezerrel, mindennek neve van, és kitalált történetekkel szórakoztatja magát. Két állandó főszereplőnk van, ebből az egyik - amelyik "testet öltött" - a Fanszing robot (előadja apa kameraállványa, amelyet végre megtanult kezelni Kristóf, a lábakat is állítja rajta) és Zeltromicsósz, amely egyenlőre szellem alakban él közöttünk, csak folyamatosan megjelenik a játékok közben. Kristóf állítása szerint ez a szó a Belga Boros dalából van, ami Kristóf kedvenc száma már vagy egy éve, de én még nem jöttem rá melyik részből lehet, ha valakinek van ötlete várom :).
A héten megkezdődött a hét közbeni TV tilalom is szerencsére, az apropója amúgy az volt, hogy Lilivel összeverekedett, habár az nem is verekedés volt, tekintve, hogy szegény kislány nem csinál semmit. Nagyon elkaptuk a grabancát és a lelkére beszéltünk, és az óvónőkkel is szoros ellenőrzésben állapodtunk meg, hogy ezeket a kiskakasi jellemzőket visszafogjuk, remélem sikerül...Azóta nincs incidens, tegnap együtt voltunk játszóterezni  ovi után, nagyon jót játszottak. Nekem el kellett szaladnom 10 percre, addig Lili nagymamája figyelt rájuk, aki régebben tornász volt, úgyhogy elkezdte gyakorolni velük a gerendán lépegetést egyensúlyozást. Amikor megérkeztem a fiam azzal fogadott, hogy ő már akkora nagyfiú, hogy ellen is tud súlyozni :)))
 Ma reggel már nem volt semmi nyafogás a mese után, elővette a foglalkoztatófüzetet és elkezdte megoldani a feladatokat. Ez annyira tetszett neki, hogy amikor délután hazajött az oviból akkor folytatta tovább. Esténként újabban Weöres Sándor és Petőfi verseket olvasgatunk, én nagyon élvezem :)
Sacika egyre ügyesebben halad, és mindenhová felmászik, ahova csak fel tudja dobni az egyik lábát, engem meg a hideg kiráz! A fiam elég lightosan adta elő ezt annak idején, ő csak akkor ment valahová, vagy akkor mászott felfelé, ha már biztos volt benne, hogy meg tudja csinálni...na Sackóra ez nem jellemző...viszont most már alakul valamelyest, egész jól lemászik, azonban ma este felmászott a csaphoz fogmosás előtt és elvesztette az egyensúlyát, lefejelte a mosdót..úgy néz ki hogy az egyik első foga kis darabkáját el is hagytuk ezzel...most nem is tudom mit lépjek, azt hiszem fel kéne hívnom egy gyerekfogászt, hogy mi a teendő....

Andriska

Kristóf:
Jóistenke gyógyítsd meg Andriskát!
Szállj oda és csináld amit mondok!
Gyógyítsd meg Andriskát!!!!!



                                             /Ámen/

Saci és a kamera :)

Az uzsonna

Oviba menet, miután elolvastuk az ebéd kiírást és battyogunk felfelé a lépcsőn:
- Tényleg Anya, és az uzsonna mi lesz?
- Nem tudom Kristóf, valamilyen sonka.
- Na de mégis milyen sonka? töltött sonka, vagy bagoly sonka????
- bagoly fiam, bagoly....

vers

Pilinszky János

Elég

A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
"visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

mosás

Némi szó váltás után, melyben közöltem Apával, hogy kérdezze csak meg a fiát, hogy kinek a dolga a mosás (az ötlet - ami egy vaskos blöff volt- Brigitől jött) :
Kristóf kinek a dolga a mosás, Apáé vagy Anyáé?
Kristóf gondolkozik: Apáé!!!
(hogy idézzem Kristófot: Így van!)

1 év....

1 éve született. Elég sokat vártunk rá, több babát is elengedtünk közben, de 10 hónap várakozás után beköltözött a pocakomba és sziklaszilárdan éreztem rögtön, hogy Ő marad is. Nem volt különös esemény a terhesség során, a 20-27. hétig volt annyi izgalom, hogy túl sok volt a magzatvíz. A 16. héten volt egy nagy pánikrohamon, hogy nem érzem a babát, csak nagyon ritkán, és most azonnal egy szívhang ellenőrzést ide nekem. Be is kéredzkedtem a sarki ultrahangoshoz, hogy nézze meg, természetesen minden rendben volt, sőt még azt is elmondta, hogy valószínűleg fiú lesz. Aztán a 20. héten a doki beazonosíttatta velem, hogy kislány. A férjem családjában nagyon régóta nem született kislány, nagy volt a meglepetés. Én is fiúnak gondoltam, mert ugyanolyan volt a terhességem, mint Kristóffal. Kíváncsian vártuk a dokival, hogy túlhordom-e Őt is... Egyszer indult meg a 37. hét környékén, amikor Kristóf kilógott a rokonunk lakásából az egyik rokon gyerekkel és beleesett a mély medencébe. A rokon kisfiú kihúzta és már mi is a sarkon voltunk, nagyon szerencsésen alakult a történet. Este miután elaludt erős fájások jöttek rám, de végül elmúltak. Végül 40+4 naposan érkezett. Elindulni elindult két nappal korábban, ahogy annak idején a bátyja is, 10 percenként erős, de rövid fájások, amik nem elég hatékonyak, viszont pihenni nem tudok mellettük. Kristófnál kivártuk, hogy mi lesz, vákuum lett, mert fáradtak voltunk már a végére. Most a doki 2 nap után ráindított. Szept. 1-jén este 7-kor jelentkeztünk a szülőszobán, és jöhetett az indítás. 10 körül lett nagyon rossz, 1 óra 19 perckor született meg Sarolt Piroska.3900 g, 55 cm. Ügyes kislány volt, 3 óra alatt kiszaladt :). Nagyon vártam, hogy majd ahogy érkezik maszatosan-véresen- köldökzsinórosan a mellkasomra teszik, mert ez Kristófnál elmaradt. Sajnos túl rövid volt a köldökzsinór, így most is elmaradt.... :)

Most épp itt birkóznak az apjukkal a nagyágyon hármasban. Jó hallgatni ahogy kacagnak, tombolnak. Saci 1 éves és pénteken elindult, gagyog ezerrel, pontosan ért minden fontos dolgot és mindent el is magyaráz kézzel-lábbal-halandzsával. 9 hónapos kora óta ki nyílt az akarata és azóta is burjánzik, nagyon erőszakos erős akarattal rendelkezik, ha valami nem tetszik neki, vagy nem úgy van ahogy szeretné felcsattan és csapkod :). Az evés nagyon fontos szerepet tölt be az életében, főleg a húsféléket szereti, de az édesség (főleg a fagyi) is a fogára való nagyon :). Mindenre felmászik amire csak tud, kanapé, ágy, lépcső, frászban vagyunk folyamatosan, hogy nehogy leessen valahonnan...Amikor mosolyog a szeme is mosolyog, és görbül mint a rajzfilmeken, külön-külön tudja húzogatni a szemöldökeit- ezt az apukájától örökölte. Kedvenc tárgyai a cipők, dédelgeti, forgatja, nézegeti, de utálja ha a lábán van. Nagyon szeret gyerektársaságban lenni. Októberben kezdi a bölcsit, szerintem olyan lesz mint a bátyja, könnyen meg fogja szokni, szeretni.
Holnap lesz szülinapi ebéd itt nálunk, jövő héten pedig a másik nagyiéknál.

Ezek ma készültek: