Wittner Mária előadásán jártam

Ott hallottam ezt a gyönyörű verset. A költője Gérecz Attila(Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottja.

Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja, pisztolylövésben legyőzte Benedek Gábort, aki olimpia-i és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak között volt.

Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.

1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik. Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött itt (a Füveskert-csoport): Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.

A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszta – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, és Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.
(forrás: Wikipédia)

A vers

Gérecz Attila

Karácsonyi ének a börtönben

Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.

Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.

Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!

Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!

Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...

Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
“Apámat ne engedd!”

Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... – Érted!

Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
– Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.

(Márianosztra, 1955. dec.)

(forrás: innen)

Esti fürdés szökőkúttal :))

Méltósággal ünnepelni

Milyen jó volt végre a Kossuth téren sétálgatva nyugodtan ünnepelni, emlékezni. Nem voltak roham rendőrök, csak azért, hogy feleslegesen félelmet keltsenek, nem volt riogatás a médiából és nem volt kordon...utoljára az öszödi beszéd utáni hetekben alakult spontán Kossuth téri tüntetések idején jártam itt, Kristóffal a pocakomban... Aztán lezárták...
Szép volt az ünnepség, volt Alma koncert, utána a beszédek, bár az már Kristófnak kicsit sok volt, Ő már haza akart menni. De azért megdumáltuk :)
Nekem erről az ünnepről mindig a nagypapám jut eszembe. Bár 23-án nem Budapesten volt, az azt követő napokban aktívan részt vett a forradalomban. Olyannyira aktívan, hogy fekete listás lett és bujkálnia kellett fél évig. Sosem volt a rendszer híve. A jogi egyetemről kirúgták azért mert nem válogatott társaságban mesélt el egy  Rákosi viccet...Ezek miatt mindig büszke voltam rá. Nagyon szerettem Őt, Ő is engem :) Hiányzik. Ez néha fizikailag is fáj. Rengetegszer látom Őt, vélem Őt felismerni egy-egy járókelőben, egy pillanatra elfog az öröm, de még végig sem ér rajtam már rájövök, hogy ez lehetetlen....
Remélem egyszer a gyermekeim is megértik, ha nincs is tapasztalatuk, hogy miért nagy ünnepnap ez a mai, és mindig fontosnak fogják tartani, hogy megemlékezzenek...bár ha Kristóf tényleg köztársasági elnök lesz, Saci meg miniszterelnök, akkor ez nem lesz kérdés :)))

pár kép:

Ovi-kétségek

Kristóf mostanra nagyjából megszerette az ovit. Most a héten úgy vettem észre, hogy Lilivel is nagyon jól alakul a barátsága, valahogy lenyugodott, nem piszkálja. Bízom benne, hogy ez így is marad. Kértem szakértő - gyermekpszichológus - segítségét, ma megerősödött bennem, hogy igaza van. Azt mondta, hogy túl korán beavatkozom a gyerekek közötti vitába, nem hagyom, hogy ők maguk intézzék el. Amíg nem kér valamelyik fél segítséget, bármennyire is durvának hallom  (persze nem káromkodásra kell itt gondolni), hagyjam őket, mert lehet azért folytatja egyre erősebben Kristóf mert én a Lilit próbálom kímélni. Amíg a Lili nem kéri, ne segítsek.
Ma reggel elvittem Sacit a bölcsibe, majd Norbi rám telefonált, hogy a gyümölcsöt elfelejtettük, így odakanyarodtam az ovihoz egy kiló szőlővel. Már ők is ott voltak, Norbi kint várt, Kristóf már bent játszott. Van a szoba egyik sarkába egy kis faparavánnal elkülönített rész, ajtónyílással, azon belül egy kis konyha. Kristóf amúgy imád ott játszani. Most azonban egy kisfiú beállt az ajtóba és nem engedte be. Kristóf próbálkozott, kérte, nem ment el, a kisfiú ellökte többször, Ő visszament és kérte tovább. Amiért nagyon büszke vagyok Rá az az, hogy nem ütött, nem lökdösődött, és nem is sírt. Próbálkozott tovább. A kisfiú akinek még nem tudom a nevét, bár magamban kisköcsögnek hívtam, egyszer mellbe is rúgta.... Aztán több fiú odajött Kristóf mellé és együtt kizavarták onnan a gyereket....Hogy az óvónéni ezalatt merre volt az jó kérdés, én nem találkoztam vele...ez a rossz ebben a nagy létszámmal, hogy észre sem veszik, hogy esemény van...bár lehet ez még nem is az, hiszen a fiam nem akadt ki, kitartó volt és a barátai segítségével végül megoldotta..szóval lehet tényleg korán avatkoznék bele a dolgokba :)))

Feldolgozunk...Kerítünk :)

Kristóf: Anya, emlékszel amikor Vietnamban fosit kakiltam? Tudod az azért volt mert a számba vettem mindig a kezem...de ha legközelebb megyünk Vietnámba már tudni fogom, hogy ezt nem szabad és nem fogok fosit kakilni...
__________________

 Kristóf: Anya az Ádám fiúnév vagy lánynév (Ádám Lili kistestvére, 3 hónapos-a szerk.)?
Én: fiúnév...
Kristóf: Akkor Saci...a Saci lánynév vagy fiúnév
Én: Lánynév (ezt kb. már ezerszer átvettük :))
Kristóf: Akkor Saci meg Ádám találkozhatnak majd egyszer?
Én: Igen..
Na ekkor befordult a fal felé és elaludt :)

ex pogány

A hétvégén megkereszteltük Sacit. Már éppen ideje volt, így egyévesen, hogy víz alá tartsák. A keresztszülei Jancsi és Kati, az én keresztfiam szülei lettek, debreceniek. Végül a Mária utcai jezsuita templomban voltunk. (és találkoztunk Vértesaljai László plébános úrral is)
Közel 20 fő rokon és barát kísért minket. Nagyon szép volt, szeretem azt a szertartást, ahogy a Lajos tartja. Először a templom ajtajában jelképesen befogadjuk a keresztelendőt a közösségbe azzal, hogy egy kis keresztet rajzolunk a homlokára, és csak utána vonulunk az oltárhoz. Lajos felkérte Kristófot segítőnek. Nagyon büszke voltam a fiamra. Ott állt komolyan a Lajos mellett végig, segített neki, tartotta a könyvet, egy szó nélkül. Nem izgett mozgott, nem beszélgetett. Mindig tudtam, hogy szereti a feladat helyzeteket, de ez most teljesen meglepett...olyan nagy fiú már.
(Pénteken este elmentünk tornázni, és hazafelé megálltunk a boltnál. Nekem a zöldségeshez kellett csak mennem, ő viszont szeretett volna egy szívószálas kis üdítőt. Így gondoltam egyet és kezébe nyomtam egy kétszázast, hogy ügyesen vegyen egyet, mindjárt utána megyek. Kicsit tömeg volt a zöldségesnél, így előbb végzett Kristóf és vissza jött hozzám. Hozta a visszajárót, meg a kiüdítőt. Annyira büszke volt magára, de én is rá :) elérte egyedül a polcot, levette, kifizette...Mondtam is Neki, hogy jaj fiam, milyen nagy vagy már, nemsokára elköltözöl otthonról... Mire is közölte, hogy igen elköltözök otthonról egyedül a Lilivel :))
A keresztelőt magát Sacika elég hamar megunta, ellenben kiszúrta a lépcsőt ami az oltárhoz vezetett, úgyhogy semmi és senki nem tarthatta vissza, ment lépcsőzni :) hol a keresztanyukája, hol a pap ment utána..
Aztán egyszer csak közölte Lajos, hogy na most akkor meg kellene keresztelni a lányt, így visszahozta Kati az ölében, amitől persze sírva fakadt és tiltakozott minden porcikájával. A legnagyobb különbség a két gyermekem keresztelője között az volt, hogy a fiam (aki ugye eléggé vegyes kapcsolatban van a vízzel, de inkább nem szereti) akkor kezdett el sírni amikor megöntözték a vízzel, a lányom (aki vízimádó) pedig csak addig hagyta abba :)...
Mikor végeztek, akkor nekünk kellett pár szót mondanunk arról, hogy mit jelent nekünk Saci. Majd fényképezkedtünk, és elintéztük az adminisztrációt. Mikor hazaértünk elkezdődött a két napig tartó mulatozás. Kati nagyinak nagyon sokat köszönhetünk, nagyon kitett magáért, minden fantasztikus lett, és Piroska nagyi süteményeiből se maradt, azoknak is nagy sikerük volt :).
( de legelőször az én Pavlova tortám fogyott el.... :) )
9 körül elaltattuk Sacit, majd 10 körül Kristófot is. Ezután mi még fél 1-ig társasjátékoztunk, honfoglalóztunk. A keresztfiammal 2:1-re vertünk mindenkit :) Mert fantasztikusan okos keresztfiam van :).
 Másnap még délutánig ott voltak, tovább játszottunk beszélgettünk. Saci hatalmasat aludt, majd az ébredés után is nagyon nyűgös maradt, semmi sem volt jó, sem az ha ölben volt, sem az ha letettük. Aztán amikor elment mindenki, és csak magunk maradtunk, akkor lenyugodott, elkezdett játszani és folyamatosan nyomta a maga halandzsa dumáját :) azt hiszem, hogy akár mennyire is szereti a vendégeket ez most kicsit sok volt Neki :).
Kristóf elment az operába este anyukámmal és a Lilivel, de végül moziban kötöttek ki :) és végig bírták a gyerekek, mindkettőjüknek ez volt az első mozi élménye, ráadásul rögtön 3D-s.
Én is kirúgtam este a hámból, elmentem barátaimhoz vacsorázni, nagyon kellemesen telt, rég volt ilyen :).
Mindenesetre ezen hétvége után kicsit nehezen állunk vissza a mókuskerékbe, de hamarosan sikerülni fog :)...
Hamarosan fényképek is lesznek :)

Bölcsi

Sacit az elmúlt két hétben szoktattuk bölcsibe. Nem indult olyan sikeresen mint terveztük. Első héten csak ismerkedett, nem aludt bent, de délelőttre már egyedül maradt. A hétvége elég strapás volt, ezért hétfőn nagyon fáradt volt, így elég sírós és nyűgös, nem tudtam az ölemből letenni, bújt hozzám folyamatosan. Egy kicsit megijedtem, már az is felmerült bennem, hogy elnapolom januárra a szoktatást, ha ez ennyire nehezen megy Neki. De keddtől kezdve mintha kicserélték volna. Hozzá tartozik, hogy hétfőn éjjel elkezdtem azt az annak idején Kristófnál is bevált gyakorlatot, hogy éjszaka csak vizet kap, anyatejet már nem. Mivel az álmosságában az is keményen benne van, hogy éjjel még 2-3-szor szopizott, és így nem aludt rendesen. És már éppen ideje, hogy átaludja az éjszakát. Hát voltak elvonási tünetei. 40 percig próbálkozott, sírdogált nekem, a vizet kicsapta a kezemből, bújt hozzám (nem vettem ki a kiságyból, csak simogattam), végül elaludt. Kristóf aranyos volt, mert még este megbeszéltük, hogy ha meghallja Sacit sírni fogja a cókmókját (kendő + Pityu papagáj), és jöjjön ki közénk, úgyhogy amikor Saci felsírt, jött ki suttogva, hogy hoztam a cókmókomat :),   Másnap átaludta az éjszakát, de ismerem a lányom, tudtam, hogy fifikás :) a következő éjjel olyan ordítást csapott, hogy még az apja is bejött nyugtatgatni, azt a hangerőt :) de végül is megnyugtattuk, úgyhogy tovább aludt. A legmeglepőbb az volt, hogy Kristóf meg sem moccant, úgyhogy amikor Saci visszaaludt gyorsan megnéztem, hogy jól van-e :)...
Na de visszatérve a szoktatásra, nagyon jól sikerült végül, szeret bent aludni, jókat játszik, nem sír, nagyokat eszik :)
Szerencsére Ő is olyan gyorsan beszokott, mint Kristóf annak idején :)...

Kicsit eltüntem

Bölcsit szokunk, kicsit nehezen megy, szokunk le az éjjeli kelésről, hétvégén keresztelünk...Hamarosan írok, csak legyen időm...

Felnő a lányom....

Saci rengeteget fejlődött az elmúlt másfél hétben. Mindent elmagyaráz. Egyik nap hozta a cipőjét és a sapkáját, hogy a tudtomra adja, hogy ő ki szeretne menni sétálni. Pár nappal később anyukám hozzám küldte, hogy bekössem a cipőjét. Saci elém állt, lehajolt, rámutatott a cipőfűzőjére és felkéredzkedett  az ölembe kitárt karokkal :)...Ma pedig vitt az apjának egy tiszta pelenkát miután bekakilt, hogy tegye tisztába :))) Emellett adogatja teregetéskor a ruhát, oda viszi mindenkinek a cipőjét amikor indul, evéskor hibátlanul lemutogatja, hogy mikor miből kér, és mást nem is hajlandó megenni...szeptember 30-án este pedig kimondta, hogy anya...hogy hogy is hangzott pontosan azt nem tudom, mert  én nem voltam itthon, éppen kampányzárón ültem, anyukám fürdette...jellemző :).
Másnap is kimondta, hogy anya, de az pedig akkor volt mikor sírva fakadt látva, hogy elindulok Kristóffal itthonról, akkor elzokogta, hogy anyaaaa.
Ellenben kezd ráérezni a bólogatásra, a megyünk aludni kérdésre élénken ingatja a fejét :).

Emellett Kristóf lassan beilleszkedik az oviba, és mi szülők is megpróbálunk rendszert jobbítani...legalábbis Lili anyukájának buzdítására próbáljuk az ovi homokozójáték és kismotor készletét javítani... Pénteken voltunk ovis tornán, ami a Szt. Angéla iskola tornacsarnokában van, és nagyon jó volt. 4 testnevelő tanár segítségével rengeteg féle tornatermi feladatot végeznek, padon hátrafelé mászás, bordásfalazás, trambulin, kúszás, ugrálás, gyűrű. Jól lefáradt de szerette. Amikor bordásfalazott a tanárbácsi mögötte állt, kérdezte tőle, hogy nem félsz? mondta, hogy nem félek, de ha magasabban lennék félnék, mire mondta a tanárbácsi, hogy nem kell magasabbra menned, ekkor Kristóf szabadkozott, hogy nem persze, csak meséltem, hogy ha úgy lenne :)).
anyukámmal este:
Anyukám gyümölccsel kínálta őket, egyszer csak közölte Kristóf, hogy ő most már valami komolyabbat kér...

Október 16-án keresztelünk Sacit. Papunk van (egy barátunk Lajos Atya), időpontunk van, most már csak templomot keresünk. A Tövis u.-i ahová járunk nagyon csúnya templom, nem szeretném ott tartani, a Mária u-i ahol Lajos van egy kicsit messze van, jobb szeretném Budán, most a Margit híd hiányában. Ma elmentünk a Keleti Károly u-i Krisztus Király templomba, és fantasztikus volt. Maga a templom is gyönyörű, emellett a mise alatt egyszer csak láttuk, hogy a gyerekek egy oldal ajtón kimennek a lépcsőházba, így mi is kimentünk Kristóffal. Ott egy hittan tanítónéni, Anna néni leterített egy szőnyeget, kiosztogatott párnákat amire a gyerekek ráültek, és elkezdett mesélni nekik. Mesélt Szt. Ferencről, az ifjúságáról, lovagi páncéljáról, a fordulatról, ami az életében bekövetkezett. Kristóf tátott szájjal hallgatta, vagy a kérdésekre válaszolt- amire tudott. Utána kicsit kimentünk az udvarra, fogócskáztak, majd prédikáció végére visszaértünk. Nagyon jól telt bár a végére Kristóf már eléggé fáradt volt, meg vissza akart menni a foglalkozásra, de persze nem lehetett, ettől hisztis lett, de azért jól telt a mise.

Most pedig éppen az operában van Csengő-bongó foglalkozáson Lilivel és anyukájával. Minden héten egy-egy hangszert mutatnak be nekik, kipróbálhatják, meghallgathatják milyen. Ma a hegedű a soros. Ha tetszeni fog nekik, szeretném ha járnának, ha unják biztos találunk mást :).