2010. december 31., péntek
2010. december 29., szerda
szünidő
Karácsony első napján elutaztunk Romhányba és keddig ott is maradtunk. Hatalmas hó esett közben, és ott nem is szokták kotorni, így nagyokat sétáltunk, a gyerekeket pedig szánkón húztuk. Kristóf egy kis ideig a síeléssel is megpróbálkozott, de egyenlőre nem aratott osztatlan sikert, azonban mondta, hogy szeretné majd megnézni, hogy én milyen vagányul síelek :)
2010. december 25., szombat
Mennyből az angyal...
Mi karácsonykor mindig meghallgatjuk Márai Sándor versét. Majd kikeresem a videót is, de addig is bemásolom a verset magát.
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
2010. december 22., szerda
Dobó István papucsának elveszett a párja...
Szülinap óta beindult az idő és száguldozik ezerrel :)))) 6-án reggel megjött a mikulás, Kristóf már este olyan izgatott volt, hogy alig tudott elaludni....Reggelre aztán tele volt a kiscsizma itt is, nagyiéknál is és mindenfelé ahol megfordultunk :)
Volt egy hétig beteg is mindkettő, hétfő reggel egymás után hívtak a bölcsiből és az oviból, hogy lebetegedtek, voltak mikulás vonatozni is Miskolc mellett a kisvasúttal kivonatozunk a száz holdas pagonyba, ahol találkozott Mátyás királlyal, Micimackóékkal, Süsüvel és a Mikulással :) nagyon profi szervezés, jó hangulat, minden kisgyermekes családnak ajánlom :).
Később volt ovis karácsony is, amiről kicsit elkéstem, de állítólag ügyesek voltak, és Macit hozott a Jézuska nekik. Kicsit pörgősek voltak a decemberi napok, mert nem akartam mindent erre az utolsó hétre hagyni, így már hamar meg volt minden, csak egy valaki maradt erre a hétre... Most már sütünk- főzünk ezerrel anyukámmal, készülünk a szentestére.Nálunk mindig kicsit forma bontó, mivel Norbi mindig dolgozik Senteste, így viszonylag korán meg jön nálunk a Jézuska, majd lemegyünk Nagyiékhoz, ott is jön a Jézuska, aztán ott vacsizunk, majd vacsi után indul Norbi dolgozóba és másnap pedig utazunk a szüleihez. Idén sajnos apukám is dolgozni fog, ezért Ő külföldön lesz, egyedül...
Lovagláson volt még Kristófnak egy nagy kalandja... Nagyon ügyes már, ügetésben fél kézzel kapaszkodva, gyönyörűen tartja magát, látványosan fejlődik a tartása, stabilitása. Azonban épp kapaszkodás nélkül lovagolt szombaton, az óra vége felé, amikor valamitől megijedt Benő és megugrott, majd vágtázni kezdett..1-2 másodpercig Kristóf kapaszkodott is, de aztán megtörtént, leesett a lóról...Volt nagy sírás, de szerencsére az ijedtségen kívül más nem történt, és rá tudtuk venni, hogy visszaüljön a lóra egy kicsit. Kedden újra mentünk lovagolni, semmi ellenérzése nem volt egészen addig amíg fel nem ült. Azt hiszem akkor megrohanták az emlékek, mert sírva akart leszállni. Ráadásul ez is egy fiatalabb póni volt, Bence, aki tett egy két szertelenebb mozdulatot, ami nem erősítette Kristóf bizalmát. Le kellett venni. Viszont volt ott egy másik, idősebb ló, a betyár, aki nyugodtabb, bár kissé magasabb, ami először okozott némi ellenérzést Kristófban, de végül nagyon jól sikerült, mert sétált vele pár kört :) Szóval januárban már nem indulunk a nulláról.
Ma pedig játékokat vittünk a gyermekotthonokba, ahová Kristóf is elkísért, és nagyon büszke voltam rá, mert zokszó nélkül átadta a játékokat, nem akart visszavenni a sajátjai közül, fel sem merült benne. Úgy láttam jó helyre kerültek amúgy a játékok, örültek nekik a gyerekek, még énekeltek is nekünk érte. Összeszorult a szívem értük, van már tapasztalatom állami gondozott gyermekekkel, nagyon nehéz lelkileg. Nekik persze sokkal nehezebb....Az ember legszívesebben az összeset örökbe fogadná...
Mellesleg a poszt címe a Kristóf által átköltött dalocska...eredetileg: békakirály papucsának elveszett a párja...:))) alakul a történelmi nevelés...
Volt egy hétig beteg is mindkettő, hétfő reggel egymás után hívtak a bölcsiből és az oviból, hogy lebetegedtek, voltak mikulás vonatozni is Miskolc mellett a kisvasúttal kivonatozunk a száz holdas pagonyba, ahol találkozott Mátyás királlyal, Micimackóékkal, Süsüvel és a Mikulással :) nagyon profi szervezés, jó hangulat, minden kisgyermekes családnak ajánlom :).
Később volt ovis karácsony is, amiről kicsit elkéstem, de állítólag ügyesek voltak, és Macit hozott a Jézuska nekik. Kicsit pörgősek voltak a decemberi napok, mert nem akartam mindent erre az utolsó hétre hagyni, így már hamar meg volt minden, csak egy valaki maradt erre a hétre... Most már sütünk- főzünk ezerrel anyukámmal, készülünk a szentestére.Nálunk mindig kicsit forma bontó, mivel Norbi mindig dolgozik Senteste, így viszonylag korán meg jön nálunk a Jézuska, majd lemegyünk Nagyiékhoz, ott is jön a Jézuska, aztán ott vacsizunk, majd vacsi után indul Norbi dolgozóba és másnap pedig utazunk a szüleihez. Idén sajnos apukám is dolgozni fog, ezért Ő külföldön lesz, egyedül...
Lovagláson volt még Kristófnak egy nagy kalandja... Nagyon ügyes már, ügetésben fél kézzel kapaszkodva, gyönyörűen tartja magát, látványosan fejlődik a tartása, stabilitása. Azonban épp kapaszkodás nélkül lovagolt szombaton, az óra vége felé, amikor valamitől megijedt Benő és megugrott, majd vágtázni kezdett..1-2 másodpercig Kristóf kapaszkodott is, de aztán megtörtént, leesett a lóról...Volt nagy sírás, de szerencsére az ijedtségen kívül más nem történt, és rá tudtuk venni, hogy visszaüljön a lóra egy kicsit. Kedden újra mentünk lovagolni, semmi ellenérzése nem volt egészen addig amíg fel nem ült. Azt hiszem akkor megrohanták az emlékek, mert sírva akart leszállni. Ráadásul ez is egy fiatalabb póni volt, Bence, aki tett egy két szertelenebb mozdulatot, ami nem erősítette Kristóf bizalmát. Le kellett venni. Viszont volt ott egy másik, idősebb ló, a betyár, aki nyugodtabb, bár kissé magasabb, ami először okozott némi ellenérzést Kristófban, de végül nagyon jól sikerült, mert sétált vele pár kört :) Szóval januárban már nem indulunk a nulláról.
Ma pedig játékokat vittünk a gyermekotthonokba, ahová Kristóf is elkísért, és nagyon büszke voltam rá, mert zokszó nélkül átadta a játékokat, nem akart visszavenni a sajátjai közül, fel sem merült benne. Úgy láttam jó helyre kerültek amúgy a játékok, örültek nekik a gyerekek, még énekeltek is nekünk érte. Összeszorult a szívem értük, van már tapasztalatom állami gondozott gyermekekkel, nagyon nehéz lelkileg. Nekik persze sokkal nehezebb....Az ember legszívesebben az összeset örökbe fogadná...
Mellesleg a poszt címe a Kristóf által átköltött dalocska...eredetileg: békakirály papucsának elveszett a párja...:))) alakul a történelmi nevelés...
2010. december 1., szerda
4 év
Ma 4 éve esett először a hó...akkor péntekre esett...szokatlanul enyhe telünk volt...emlékszem, hogy előző este még csak egy pulcsiban és kardigánban mentem ctg-re. Szerdán este láttam először Kristóf arcát. Szembe fordult az ultrahanggal, és - igaz nem ez a 3 d-s volt, hanem a hagyományos - teljesen kivehető volt az orra és a szája vonala... hogy tiszta apja lesz :) ez nagy erőt adott. Aztán pénteken hajnalban arra ébredtem, hogy elindult...sok kép kavarog bennem arról a napról...a szülőszoba folyosóján a padlót nézve számoltam, hogy hány lépés oda, hány vissza 1-1 fájás között...aztán arra, hogy várom a dokit, rebesgetik, hogy valami van a városban...(kiderült, hogy elszökött egy rab és lezárták az egész várost, 2 órával később ért csak be a dokim, anyósomék pedig csak este értek fel.)
Emlékszem, hogy kértem végül edát de nem volt rá idő...egyszerre csak jött...Norbi állt a fejemnél és drukkolt...és nem akart vége lenni, 1 órán keresztül küzdöttünk, 3 doki állt körülöttem, segítettek, nyomták a hasamat, és én már nem voltam magamnál, homályos minden begörcsöl a vádlim is fájás közben...és nem is értem mi a baj, már rég kint kéne lennie és valami nem stimmel...látom a szülésznőkön (volt bent két gyakornok is) hogy baj van, látom a dokimon hogy baj van, eldobott valami műszert is az idegességtől...meg fagy a levegő...és akkor végül megmondják vákuum lesz...és időm sincs megijedni már kint van Kristóf...és elvágják a köldökzsinórt...és nem sír fel...én úgy érzem, hogy már sírnia kéne, de nem sír fel...meg is kérdezem, de azt mondják semmi baj, még nem is tudna sírni...aztán végre nyöszörgést hallok gyorsan és csak egy hófehér villanás a kis teste a gyerekorvos kezében, aki fut vele a szomszéd szobába megvizsgálni...mire visszahozzák már fel van öltöztetve, kis mogorva arccal méreget, mint aki vacilál, hogy megtart-e :) imádni való kis kupacka volt....
Ma meg már 4 éves...hihetetlen...okos, szép, beszédes :) szeretetre méltó, lelkes emberke.
ezen az utolsó képen tiszta diktátor feje van :) már csak 31 év és köztársasági elnök lehet belőle :)))
Emlékszem, hogy kértem végül edát de nem volt rá idő...egyszerre csak jött...Norbi állt a fejemnél és drukkolt...és nem akart vége lenni, 1 órán keresztül küzdöttünk, 3 doki állt körülöttem, segítettek, nyomták a hasamat, és én már nem voltam magamnál, homályos minden begörcsöl a vádlim is fájás közben...és nem is értem mi a baj, már rég kint kéne lennie és valami nem stimmel...látom a szülésznőkön (volt bent két gyakornok is) hogy baj van, látom a dokimon hogy baj van, eldobott valami műszert is az idegességtől...meg fagy a levegő...és akkor végül megmondják vákuum lesz...és időm sincs megijedni már kint van Kristóf...és elvágják a köldökzsinórt...és nem sír fel...én úgy érzem, hogy már sírnia kéne, de nem sír fel...meg is kérdezem, de azt mondják semmi baj, még nem is tudna sírni...aztán végre nyöszörgést hallok gyorsan és csak egy hófehér villanás a kis teste a gyerekorvos kezében, aki fut vele a szomszéd szobába megvizsgálni...mire visszahozzák már fel van öltöztetve, kis mogorva arccal méreget, mint aki vacilál, hogy megtart-e :) imádni való kis kupacka volt....
Ma meg már 4 éves...hihetetlen...okos, szép, beszédes :) szeretetre méltó, lelkes emberke.
2010. november 29., hétfő
hétköznapok
Saci egy igazi nő! Múlt hétvégén melegítőnadrágot adtam rá, mivel csak leszaladtunk a nagyiékhoz, és kértem Kristófot, hogy hozza oda Saci cipőjét. Kristóf mivel tudta, hogy a fekete lakkcipő Saci kedvence, azt hozta ide, én meg nem akartam a lelkébe gázolni azzal, hogy a melegítőhöz nem adom rá, úgyhogy felhúztam Sacira, aki, amint talajt ért a lába elszaladt a sima hétköznapi cipőjéért, és addig nem hagyott békén míg ki nem cseréltem..Mert a 15 hónapos lányom nem vesz melegítőhöz lakkcipőt!!!!
Emellett Saci verekszik...de mindenért...amint valami nem úgy megy ahogy neki tetszik elkezd csapkodni...nos ez amúgy elég komikus, de igazából nem nevetnünk kéne, hanem nevelnünk :))) Kristóffal is rendszeresen birkóznak, oldalra pillantva látom, hogy csapkod, rászólok elvigyorodik és elkezdi simogatni Kristófot :) asszem többet tanul a bölcsiben mint kéne :X:)))
Hétvégén megtartottuk Kristóf szülinapját. Nagyon jól sikerült, 8 gyerkőc volt nálunk, szerintem jól érezték magukat, a fürdőszobát mindenesetre egy időre le kellett zárnom, miután a padló úszott és még a plafon is tiszta víz volt :). A Szamostól hozott vonatos torta tetszett, de még jobban az általam sütött torta, ami liszt nélkül készül (volt 1-2 lisztérzékeny is a bulin). Teljesen elfogyott :))). Kristóf amikor meglátta a feldíszített lakást azt hajtogatta, hogy mindjárt megáll az eszem! Nahát anya! mindjárt megáll az eszem!... Saci végig ette a bulit, de komolyan...folyamatosan evett valamit. A liszt nélküli tortából folyamatosan elvette a nagy szeleteket :).
Ma reggel hívtak a bölcsiből, mert Saci belázasodott, kora délután meg az oviból, mert Kristóf folyamatosan köhög...hurrá....
Este apja próbálta kapacitálni Kristófot, hogy rakjon rendet, és mondta neki, hogyha mindig elrakná a játékait ő lenne a világ legboldogabb apukája. Kristóf válasza? Így legyen, ámen!!! :)))
AZ óvodában pedig, amikor valamelyik nap együtt vittük az apjával, visszaszaladt a teremből és szólt, hogy anya, apa valamit feltétlenül tudnotok kell!! Anya nagyon szép vagy!...imádom, hogy fiam van, aki tud bókolni :)
Felmerült a halál téma is Kristófnál, hogy ő mikor fog meghalni, mi lesz a halál után ilyesmi..kicsit nehéz volt, nem gondoltam, hogy ilyen korán beszélgetni fogunk ilyesmiről... annyira nem ijeszthettem meg, mert csak a közepén sírt egy kicsit, később aztán már kíváncsian kérdezgetett :)))
Szerdán lesz Kristóf szülinapja...a 4.
2010. november 21., vasárnap
Costes...sőt inkább COSTES
Még az év elején részt vettem egy vacsoracsatához hasonló főző versenyben a Fidelitason belül. Ez egy vacsoracsata jellegű mulatság volt, 5 csoportban versenyeztek a résztvevők, egymás ételeit pontozták. A csapatomban nem én nyertem, de mivel a döntőre a nyertesünk nem tudott eljönni engem kért fel, hogy helyettesítsem. Meg is nyertem :))). A főnyeremény egy kétszemélyes vacsora volt Magyarország első Michelin-csillagos éttermébe, a Costesbe.
Fantasztikus ételeket ettünk. Illetve fantasztikus falatokat :). Azt hiszem, hogy az alkotó a tökéletes falatot próbálta megalkotni a számunkra, legalábbis a mennyiségek alapján ez a gyanúm. Természetesen ez nem baj. Ilyen helyre nem azért megy az ember, mert jól akar lakni. Azért megy, hogy formabontó ízösszeállítások harmóniáját élvezze. És ezt meg is kaptuk. Nagyon drága a Costes, de nagyon bánom, hogy nem engedhetjük meg magunknak rendszeresen, mert megéri az árát. Szerintem.
Ami az időpontot illeti , azért vártam ilyen sokáig a nyeremény felhasználásával, mert természetesen egy ilyen értékes ajándékot az ember alkalomhoz szeretne kötni. Ez valahol racionális igény is :)))). Szóval a férjemmel anno november 14-én a 19. születésnapomon ismerkedtem meg, és hamarjában össze is jöttünk. Szerelmünk töretlen és idén volt a 10. évfordulónk :). Nos nem adom meg hány éves vagyok, ez a megadott adatokból simán kiszámolható :). Így ezt ünnepeltük a Costesben.
A voucher 5 fogásos degusztációs menüt tartalmazott borkísérettel.
Az előétel előtt kaptunk pár falatkát. Először egy pohárban kaptunk camparis jégkását narancshabbal. ezt tutira meg fogom csinálni egyszer...majd ha lesz fagyasztónk, mert a régi elromlott, és kilomtalanítottuk...
A következő elő-elő falatka a tökmagba forgatott pillecukor (marshmallow). Ami nagyon pimasz, merész ízpáros volt, de nagyon bejött, ezt tutira kipróbálom, lehet már a hétvégi szülinapi bulira (Kristófé). Emellett csicsókahab volt kaviárral, szintén kellemes, illetve krumplileves sonkahabbal - egy kisebb pohárban - került terítékre.
Az igazi előételünk: Kacsamáj terrine , tonkababbal ízesített birsalma consommé, savanyított gyöngyhagyma volt. Erről fényképem is van :) Nem tudom miért, de ennek az ételnek az illata teljesen a vietnámi ételek illatának emlékét hozta elő. Nem tudom pontosan, hogy a birsalma, a gyönyghagyma, vagy a tonkabab, vagy ez így együtt okozta-e, mindenesetre nagyon váratlan volt és jól esett. A bor a Miklós pincészetből a Nirvana volt. Ízlett.
A leves Céklaleves, frissen marinált heringgel, torma sorbet-tel volt. A hering nem ízlett, a cékla krém leves és a torma sorbet viszont jó volt. A levesről nincs fényképem. Ehhez egy Fuchsli nevű bort kaptunk. Ez nem volt egy igazán jól sikerült választás, ezt később a pincérek is elismerték azzal, hogy a céklához elég nehéz hozzá illő bort választani.
A főétel a menü szerint Őz hús volt, de a valóságban szarvast kaptunk :). Őzfilé, zölddió , fűszeres birsalma püré, „poivrade” mártás. Finom, omlós, különleges. A zölddió házilag marinált volt, a legjobb falat az egész fogásban :). A bor hozzá Duennium volt. Tetszett.
A desszert Mangó ravioli, kókuszos rizspuding, lime és gyömbér sorbet volt. Nos itt kell elmondanom, hogy ezeknek a különleges és modern éttermeknek szerintem nem erősségük az édesség....vagy lehet, hogy nekik erősségük, csak az én ízlésvilágom mást nevez édességnek. Ezek inkább könnyű kis frissítők voltak. A rizspuding ízlet nagyon, a gyömbéres sorbet már vietnámban meglepett, itt kellemes ismerősként üdvözöltem :).
A fő desszerttál sokfélét tartalmazott. Sült zöldalma terrine, fahéj mousse,
porított karamell , calvados fagylalt. Minden nagyon finom volt, főleg a portott karamell, és a sült zöldalma terrine. A bor hozzá Mesés 2008 ‐ Bodrog Borműhely. Nagyon finom édes bor.
A séf utófalatkákkal is meglepett minket :) Ezek is különlegesek voltak és finomak. A pohárban calvadosos jégkása volt, rajta tejszínhab, megszórva vaníliás keksz morzsával. A kocka alakú az tökmagolaj zselé. Majd legbelül földi cseresznye fondantba és csokiba mártva. E legutóbbi volt a koronája a "falatozgatásnak" :).
Összegzésként elmondható, hogy a minden falat mellé egy pohár bor nincs egyensúlyban egymással, így elég szépen becsíptem a vacsora végére, nem volt ami felszívja :). Az ételek közül a kacsamájas fogás, a borok közül a Nirvána lett a kedvencem. Plusz az elő-elő és utó falatkák voltak amik igazán emlékezetesek lettek :).
Megbeszéltük, hogy az 50.-re (évforduló) újra elmegyünk.
Fantasztikus ételeket ettünk. Illetve fantasztikus falatokat :). Azt hiszem, hogy az alkotó a tökéletes falatot próbálta megalkotni a számunkra, legalábbis a mennyiségek alapján ez a gyanúm. Természetesen ez nem baj. Ilyen helyre nem azért megy az ember, mert jól akar lakni. Azért megy, hogy formabontó ízösszeállítások harmóniáját élvezze. És ezt meg is kaptuk. Nagyon drága a Costes, de nagyon bánom, hogy nem engedhetjük meg magunknak rendszeresen, mert megéri az árát. Szerintem.
Ami az időpontot illeti , azért vártam ilyen sokáig a nyeremény felhasználásával, mert természetesen egy ilyen értékes ajándékot az ember alkalomhoz szeretne kötni. Ez valahol racionális igény is :)))). Szóval a férjemmel anno november 14-én a 19. születésnapomon ismerkedtem meg, és hamarjában össze is jöttünk. Szerelmünk töretlen és idén volt a 10. évfordulónk :). Nos nem adom meg hány éves vagyok, ez a megadott adatokból simán kiszámolható :). Így ezt ünnepeltük a Costesben.
A voucher 5 fogásos degusztációs menüt tartalmazott borkísérettel.
Az előétel előtt kaptunk pár falatkát. Először egy pohárban kaptunk camparis jégkását narancshabbal. ezt tutira meg fogom csinálni egyszer...majd ha lesz fagyasztónk, mert a régi elromlott, és kilomtalanítottuk...
A következő elő-elő falatka a tökmagba forgatott pillecukor (marshmallow). Ami nagyon pimasz, merész ízpáros volt, de nagyon bejött, ezt tutira kipróbálom, lehet már a hétvégi szülinapi bulira (Kristófé). Emellett csicsókahab volt kaviárral, szintén kellemes, illetve krumplileves sonkahabbal - egy kisebb pohárban - került terítékre.
Az igazi előételünk: Kacsamáj terrine , tonkababbal ízesített birsalma consommé, savanyított gyöngyhagyma volt. Erről fényképem is van :) Nem tudom miért, de ennek az ételnek az illata teljesen a vietnámi ételek illatának emlékét hozta elő. Nem tudom pontosan, hogy a birsalma, a gyönyghagyma, vagy a tonkabab, vagy ez így együtt okozta-e, mindenesetre nagyon váratlan volt és jól esett. A bor a Miklós pincészetből a Nirvana volt. Ízlett.
A leves Céklaleves, frissen marinált heringgel, torma sorbet-tel volt. A hering nem ízlett, a cékla krém leves és a torma sorbet viszont jó volt. A levesről nincs fényképem. Ehhez egy Fuchsli nevű bort kaptunk. Ez nem volt egy igazán jól sikerült választás, ezt később a pincérek is elismerték azzal, hogy a céklához elég nehéz hozzá illő bort választani.
A főétel a menü szerint Őz hús volt, de a valóságban szarvast kaptunk :). Őzfilé, zölddió , fűszeres birsalma püré, „poivrade” mártás. Finom, omlós, különleges. A zölddió házilag marinált volt, a legjobb falat az egész fogásban :). A bor hozzá Duennium volt. Tetszett.
A desszert Mangó ravioli, kókuszos rizspuding, lime és gyömbér sorbet volt. Nos itt kell elmondanom, hogy ezeknek a különleges és modern éttermeknek szerintem nem erősségük az édesség....vagy lehet, hogy nekik erősségük, csak az én ízlésvilágom mást nevez édességnek. Ezek inkább könnyű kis frissítők voltak. A rizspuding ízlet nagyon, a gyömbéres sorbet már vietnámban meglepett, itt kellemes ismerősként üdvözöltem :).
porított karamell , calvados fagylalt. Minden nagyon finom volt, főleg a portott karamell, és a sült zöldalma terrine. A bor hozzá Mesés 2008 ‐ Bodrog Borműhely. Nagyon finom édes bor.
Összegzésként elmondható, hogy a minden falat mellé egy pohár bor nincs egyensúlyban egymással, így elég szépen becsíptem a vacsora végére, nem volt ami felszívja :). Az ételek közül a kacsamájas fogás, a borok közül a Nirvána lett a kedvencem. Plusz az elő-elő és utó falatkák voltak amik igazán emlékezetesek lettek :).
Megbeszéltük, hogy az 50.-re (évforduló) újra elmegyünk.
2010. november 8., hétfő
zsúfolt hétvége, zsúfolt hét
Szombaton reggel lovagolni voltunk. És ráébredtem, hogy ezt a póniovit már kinőttük. Kristóf gyakorlatilag segítség nélkül megfordul a nyeregben, kapaszkodás nélkül is teljesen stabilan ül rajta, térdel, háttal megy, lefekszik a lóra, mindent megcsinál. Úgyhogy legközelebb már futószárazni fog fél órát.
Délután elmentünk a barátjával, Zsoltikával az Alma koncertre. Jó volt, nagyot buliztak, folyamatosan mentek előre "csápolni" a színpad elé.Sacika pedig ismerkedett más anyukákkal, apukákkal :).
Vasárnap elmentünk a színház bérletünk első előadására, a Frakk a macskák réme darabra. Kristóf teljesen lázba jött tőle, egyszerűen lenyűgözte. Nem félt, nem nyüglődött, csak figyelt :) (...és tetszett Neki a Szerénkét játszó lány :)))
Hazafelé előszőr is közölte, hogy most már mindig rám fog hallgatni, mert nekem mindig igazam van (tiszta haszon színházba járni, ha ennyire megihleti a gyereket :) ) Majd előadta, hogy Ő nem király lesz inkább...hanem Orbán Viktor bácsinak fog segíteni...mert neked igazad volt mindenben anya, hogy ezt kell csinálnom :)))) kész voltam a gyerektől teljesen.
Másnap Nov. 1-jén lementünk Romhányba együtt, végig látogattuk a sírokat, majd mi hárman hazajöttünk, Kristóf viszont ott maradt kicsit kikapcsolódni, és nagyszülői kényeztetésben élvezkedni :)
Sacika egyre ügyesebb a bölcsiben, ki lett kiáltva a világ legjobb gyerekének :) jókedvű, játszik, eszik, alszik, nagyon szeret a nagyok játékával játszani (próbálgatja rakosgatni a pötyit pl., rajzolgat) és fantasztikus a belső biológiai órája, 11 órakor odamegy az udvaron a bejárati ajtóhoz, hogy ideje bemenni ebédelni. Mondjuk azt itthon is észrevettem, hogy Ő a 8 órát mindig megérezte, elkezdett nyűglődni, elvetődött a kezembe, elmutogatta, hogy ő most már alvásra vágyik :)
Szerdán megnyertük a nagy perünket, ami az utóbbi majd' 2 évünk meghatározó eseménye volt. Ez most már jogerős. Amikor felhívtam Kristófot, hogy ügyesen drukkolt, mert nyertünk, nagyon örült, majd boldogan elkezdte kérdezgetni az össze ismerősét, hogy ő is nyert, meg a G. Lili is nyert? meg Orbán Viktor is nyert? ( Lehet kicsit sokat politizálunk a gyerekek előtt.....)
Most vasárnap is voltunk színházba, sajnos volt valami varjú, ami egy kicsit megijesztette, de ezt leszámítva továbbra is lelkes színház rajongó a fiam :) lesz kivel színházba járnom :))
Délután elmentünk a barátjával, Zsoltikával az Alma koncertre. Jó volt, nagyot buliztak, folyamatosan mentek előre "csápolni" a színpad elé.Sacika pedig ismerkedett más anyukákkal, apukákkal :).
Vasárnap elmentünk a színház bérletünk első előadására, a Frakk a macskák réme darabra. Kristóf teljesen lázba jött tőle, egyszerűen lenyűgözte. Nem félt, nem nyüglődött, csak figyelt :) (...és tetszett Neki a Szerénkét játszó lány :)))
Hazafelé előszőr is közölte, hogy most már mindig rám fog hallgatni, mert nekem mindig igazam van (tiszta haszon színházba járni, ha ennyire megihleti a gyereket :) ) Majd előadta, hogy Ő nem király lesz inkább...hanem Orbán Viktor bácsinak fog segíteni...mert neked igazad volt mindenben anya, hogy ezt kell csinálnom :)))) kész voltam a gyerektől teljesen.
Másnap Nov. 1-jén lementünk Romhányba együtt, végig látogattuk a sírokat, majd mi hárman hazajöttünk, Kristóf viszont ott maradt kicsit kikapcsolódni, és nagyszülői kényeztetésben élvezkedni :)
Sacika egyre ügyesebb a bölcsiben, ki lett kiáltva a világ legjobb gyerekének :) jókedvű, játszik, eszik, alszik, nagyon szeret a nagyok játékával játszani (próbálgatja rakosgatni a pötyit pl., rajzolgat) és fantasztikus a belső biológiai órája, 11 órakor odamegy az udvaron a bejárati ajtóhoz, hogy ideje bemenni ebédelni. Mondjuk azt itthon is észrevettem, hogy Ő a 8 órát mindig megérezte, elkezdett nyűglődni, elvetődött a kezembe, elmutogatta, hogy ő most már alvásra vágyik :)
Szerdán megnyertük a nagy perünket, ami az utóbbi majd' 2 évünk meghatározó eseménye volt. Ez most már jogerős. Amikor felhívtam Kristófot, hogy ügyesen drukkolt, mert nyertünk, nagyon örült, majd boldogan elkezdte kérdezgetni az össze ismerősét, hogy ő is nyert, meg a G. Lili is nyert? meg Orbán Viktor is nyert? ( Lehet kicsit sokat politizálunk a gyerekek előtt.....)
Most vasárnap is voltunk színházba, sajnos volt valami varjú, ami egy kicsit megijesztette, de ezt leszámítva továbbra is lelkes színház rajongó a fiam :) lesz kivel színházba járnom :))
2010. október 27., szerda
Wittner Mária előadásán jártam
Ott hallottam ezt a gyönyörű verset. A költője Gérecz Attila(Dunakeszi, 1929. november 20. – Budapest 1956. november 7.) magyar költő, sportoló, forradalmár, 1956 hősi halottja.
Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja, pisztolylövésben legyőzte Benedek Gábort, aki olimpia-i és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak között volt.
Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.
1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik. Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött itt (a Füveskert-csoport): Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.
A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszta – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, és Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.
(forrás: Wikipédia)
A vers
Gérecz Attila
Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
“Apámat ne engedd!”
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... – Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
– Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
(Márianosztra, 1955. dec.)
(forrás: innen)
Dunakeszin született értelmiségi családban. Apját korán elvesztette. Két bátyja emigrációban halt meg. Attila a nagyváradi magyar királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola tanulójaként 1945-ben az iskolával nyugatra ment. A németországi Friedrichshafenben francia hadifogságba esett. Haza 1946. október 23-án érkezett. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Mérnök apja első világháborús vitézi címe miatt nem tanulhatott egyetemen, vasesztergályos tanuló lett. Versenyszerűen sportolt. 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja, pisztolylövésben legyőzte Benedek Gábort, aki olimpia-i és világbajnok lett. Úszásban és lovaglásban is a legjobbak között volt.
Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította.
1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan), mely lelkierőről, optimizmusról tanúskodik. Ez Nagy Imre befolyásának, az átmeneti enyhülésnek is az időszaka. A magánzárkák használata szünetelt, az elítélteknek megengedték, hogy a gombüzemben és csillámpala-műhelyben dolgozhassanak. Addig csakis szemre húzott sapkával, hátratett kézzel és egyesével engedélyezték a sétákat. Akkor ezeket a sétákat használták találkozásra, beszélgetésre. Valóságos irodalmi kör szerveződött itt (a Füveskert-csoport): Tóth Bálint, Szathmáry György, Tollas Tibor, Péterfy Vilmos, Márkus László, Hámory Jenő. Beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét.
A nagy dunai árvíz idején 1954. július 18-án a váci börtönből a jéghideg, áradó Dunát átúszta – ez nem csekély sportteljesítmény volt –, és Budapestre szökött. Három nap múltán – miután valaki elárulta – letartóztatták, és újra bebörtönözték. A budapesti Kozma utcai fogházba vitték és hónapokig szigorított magánzárkában, sötétzárkában tartották. Innen 1956. október 30-án szabadult. Szabadságharcosként november 4-étől részt vett az utcai harcokban. A Rókus kórháznál két szovjet tankot kilőtt, de egy harmadik T–34-es gépfegyversorozatából halálos lövés érte. A költő földi maradványainak végső nyughelye ma a Kerepesi temető 21-es parcellája.
(forrás: Wikipédia)
A vers
Gérecz Attila
Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
“Apámat ne engedd!”
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... – Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
– Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
(Márianosztra, 1955. dec.)
(forrás: innen)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)