keresztapa

Az elmúlt napokban keresztapa lázban égtem. Még sosem láttam egyik részt sem, így épp ideje volt. Azt egy életre megtanultam hogy a család a legfontosabb :))) Izgalmas film, érdekes, van egy sajátos hangulata. A második részt azonban újra kell néznem, mert nem volt az olasz részekhez feliratunk, és a film felében olaszul beszélnek. Nem volt élvezhetetlen a film, csak épp hiányos így nekem. A zenéje külön említésre méltó...(Amúgy a harmadik részben szereplő Andy Garcia által alakított Vincent után eszünkbe jutott, hogy a következő fiú gyermekünk lehetne Vince is, milyen menő lenne, hogy a keresztapából kapta a nevét :))
Van még pár alapfilm a listámon, lassan végig haladok rajta...de most először újra megnézem ezt.
Mellesleg olvasni pedig épp egy Le Carré krimit olvasok, úgyhogy izgalmasan telnek a napjaim.

 Sacinak egy hete van itthon és kezdi a bölcsit. Előre is drukkolok a gondozónőknek, ugyanis eszméletlen vakmerő a kiscsaj, most, hogy végre megtanult viszonylag stabilan le fel mászni mindenhová, mostmár a kanapén és ágyon futás sportszámot gyakorolja, meglehetősen fejlesztésre szoruló egyensúly érzékkel...szóval ismételten frászt tudunk kapni tőle :)
Kristóf beszokott az oviba. Van már fiú barátja, akit - hasonlóan a Lilihez - csak és kizárólag vezeték névvel együtt emleget :) Egyébként is egyre több ovistársáról beszélgetünk, úgyhogy alakul. Ma délután voltunk a bölcsiben, meglátogattuk a régieket, nagyon jót játszott, hiányzott neki, nagy szeretettel fogadták. Jövő héten is bemegyünk, hogy a másik bölcsis nénivel is találkozzunk.
Tegnap este voltunk vele ortopéd orvosnál, mert a bokái befelé dőlnek. A doktorbácsi megállapította, hogy igen tényleg befelé dőlnek. Elmondta, hogy az, hogy milyen lesz a lábunk tulajdonképpen 10 éves korig befolyásolható, és 50%-ban genetika adja, 30%-ban torna és 20%-ban cipő. Vegyük továbbra is a Salus cipőt neki, mindenhova, a lakásban se legyen mezítláb, se papucsban, hanem mindig olyan cipőben ami tartja a bokáját. Mindennap 2x 10 perc lábtorna. Fél év múlva kell visszamenni, valószínüleg kapni fog spéci cipőt is, de most először csak a tornát akarja, hogy az önmagában mennyit ér. Csináljuk lelkesen, egy-egy verssel mérve az időt (elmondjuk a Nemzeti Dalt, Bóbitát, Szeptember végént, Alföld-et stb.). Kicsit fáj neki a végére, de azért megcsinálja. (egyébként esténként mostanában verselünk mese helyett, meghatározza, hogy melyik verset hányszor mondjam el...azért a Nemzeti Dal 6x egymás után brutál volt...én bealudtam, ő nem hagyta...)
feljegyzendő beszólásai:
Anyukám kérdezte, hogy mit álmodott, mire is közölte, hogy nem álmodott semmit, mert elfogyott az álom és el is tűnt, sehol sem találja, pedig kereste a zsebében is, de sehol sincs álom...
Az oviban volt ilyen medál a nyakában, amin a neve és a jele volt aztán a minap közölte a Zsuzsi nénivel, hogy neki annyira nyomja a medál a nyakát, hogy zsiráffá fog változni...