Saci rengeteget fejlődött az elmúlt másfél hétben. Mindent elmagyaráz. Egyik nap hozta a cipőjét és a sapkáját, hogy a tudtomra adja, hogy ő ki szeretne menni sétálni. Pár nappal később anyukám hozzám küldte, hogy bekössem a cipőjét. Saci elém állt, lehajolt, rámutatott a cipőfűzőjére és felkéredzkedett az ölembe kitárt karokkal :)...Ma pedig vitt az apjának egy tiszta pelenkát miután bekakilt, hogy tegye tisztába :))) Emellett adogatja teregetéskor a ruhát, oda viszi mindenkinek a cipőjét amikor indul, evéskor hibátlanul lemutogatja, hogy mikor miből kér, és mást nem is hajlandó megenni...szeptember 30-án este pedig kimondta, hogy anya...hogy hogy is hangzott pontosan azt nem tudom, mert én nem voltam itthon, éppen kampányzárón ültem, anyukám fürdette...jellemző :).
Másnap is kimondta, hogy anya, de az pedig akkor volt mikor sírva fakadt látva, hogy elindulok Kristóffal itthonról, akkor elzokogta, hogy anyaaaa.
Ellenben kezd ráérezni a bólogatásra, a megyünk aludni kérdésre élénken ingatja a fejét :).
Emellett Kristóf lassan beilleszkedik az oviba, és mi szülők is megpróbálunk rendszert jobbítani...legalábbis Lili anyukájának buzdítására próbáljuk az ovi homokozójáték és kismotor készletét javítani... Pénteken voltunk ovis tornán, ami a Szt. Angéla iskola tornacsarnokában van, és nagyon jó volt. 4 testnevelő tanár segítségével rengeteg féle tornatermi feladatot végeznek, padon hátrafelé mászás, bordásfalazás, trambulin, kúszás, ugrálás, gyűrű. Jól lefáradt de szerette. Amikor bordásfalazott a tanárbácsi mögötte állt, kérdezte tőle, hogy nem félsz? mondta, hogy nem félek, de ha magasabban lennék félnék, mire mondta a tanárbácsi, hogy nem kell magasabbra menned, ekkor Kristóf szabadkozott, hogy nem persze, csak meséltem, hogy ha úgy lenne :)).
anyukámmal este:
Anyukám gyümölccsel kínálta őket, egyszer csak közölte Kristóf, hogy ő most már valami komolyabbat kér...
Október 16-án keresztelünk Sacit. Papunk van (egy barátunk Lajos Atya), időpontunk van, most már csak templomot keresünk. A Tövis u.-i ahová járunk nagyon csúnya templom, nem szeretném ott tartani, a Mária u-i ahol Lajos van egy kicsit messze van, jobb szeretném Budán, most a Margit híd hiányában. Ma elmentünk a Keleti Károly u-i Krisztus Király templomba, és fantasztikus volt. Maga a templom is gyönyörű, emellett a mise alatt egyszer csak láttuk, hogy a gyerekek egy oldal ajtón kimennek a lépcsőházba, így mi is kimentünk Kristóffal. Ott egy hittan tanítónéni, Anna néni leterített egy szőnyeget, kiosztogatott párnákat amire a gyerekek ráültek, és elkezdett mesélni nekik. Mesélt Szt. Ferencről, az ifjúságáról, lovagi páncéljáról, a fordulatról, ami az életében bekövetkezett. Kristóf tátott szájjal hallgatta, vagy a kérdésekre válaszolt- amire tudott. Utána kicsit kimentünk az udvarra, fogócskáztak, majd prédikáció végére visszaértünk. Nagyon jól telt bár a végére Kristóf már eléggé fáradt volt, meg vissza akart menni a foglalkozásra, de persze nem lehetett, ettől hisztis lett, de azért jól telt a mise.
Most pedig éppen az operában van Csengő-bongó foglalkozáson Lilivel és anyukájával. Minden héten egy-egy hangszert mutatnak be nekik, kipróbálhatják, meghallgathatják milyen. Ma a hegedű a soros. Ha tetszeni fog nekik, szeretném ha járnának, ha unják biztos találunk mást :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése