Emlékszem, hogy kértem végül edát de nem volt rá idő...egyszerre csak jött...Norbi állt a fejemnél és drukkolt...és nem akart vége lenni, 1 órán keresztül küzdöttünk, 3 doki állt körülöttem, segítettek, nyomták a hasamat, és én már nem voltam magamnál, homályos minden begörcsöl a vádlim is fájás közben...és nem is értem mi a baj, már rég kint kéne lennie és valami nem stimmel...látom a szülésznőkön (volt bent két gyakornok is) hogy baj van, látom a dokimon hogy baj van, eldobott valami műszert is az idegességtől...meg fagy a levegő...és akkor végül megmondják vákuum lesz...és időm sincs megijedni már kint van Kristóf...és elvágják a köldökzsinórt...és nem sír fel...én úgy érzem, hogy már sírnia kéne, de nem sír fel...meg is kérdezem, de azt mondják semmi baj, még nem is tudna sírni...aztán végre nyöszörgést hallok gyorsan és csak egy hófehér villanás a kis teste a gyerekorvos kezében, aki fut vele a szomszéd szobába megvizsgálni...mire visszahozzák már fel van öltöztetve, kis mogorva arccal méreget, mint aki vacilál, hogy megtart-e :) imádni való kis kupacka volt....
Ma meg már 4 éves...hihetetlen...okos, szép, beszédes :) szeretetre méltó, lelkes emberke.
... és tiszta anyja! :D
VálaszTörlésBoldog szülinapot Kristóf!!!