Sacit az elmúlt két hétben szoktattuk bölcsibe. Nem indult olyan sikeresen mint terveztük. Első héten csak ismerkedett, nem aludt bent, de délelőttre már egyedül maradt. A hétvége elég strapás volt, ezért hétfőn nagyon fáradt volt, így elég sírós és nyűgös, nem tudtam az ölemből letenni, bújt hozzám folyamatosan. Egy kicsit megijedtem, már az is felmerült bennem, hogy elnapolom januárra a szoktatást, ha ez ennyire nehezen megy Neki. De keddtől kezdve mintha kicserélték volna. Hozzá tartozik, hogy hétfőn éjjel elkezdtem azt az annak idején Kristófnál is bevált gyakorlatot, hogy éjszaka csak vizet kap, anyatejet már nem. Mivel az álmosságában az is keményen benne van, hogy éjjel még 2-3-szor szopizott, és így nem aludt rendesen. És már éppen ideje, hogy átaludja az éjszakát. Hát voltak elvonási tünetei. 40 percig próbálkozott, sírdogált nekem, a vizet kicsapta a kezemből, bújt hozzám (nem vettem ki a kiságyból, csak simogattam), végül elaludt. Kristóf aranyos volt, mert még este megbeszéltük, hogy ha meghallja Sacit sírni fogja a cókmókját (kendő + Pityu papagáj), és jöjjön ki közénk, úgyhogy amikor Saci felsírt, jött ki suttogva, hogy hoztam a cókmókomat :), Másnap átaludta az éjszakát, de ismerem a lányom, tudtam, hogy fifikás :) a következő éjjel olyan ordítást csapott, hogy még az apja is bejött nyugtatgatni, azt a hangerőt :) de végül is megnyugtattuk, úgyhogy tovább aludt. A legmeglepőbb az volt, hogy Kristóf meg sem moccant, úgyhogy amikor Saci visszaaludt gyorsan megnéztem, hogy jól van-e :)...
Na de visszatérve a szoktatásra, nagyon jól sikerült végül, szeret bent aludni, jókat játszik, nem sír, nagyokat eszik :)
Szerencsére Ő is olyan gyorsan beszokott, mint Kristóf annak idején :)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése