Szép volt az ünnepség, volt Alma koncert, utána a beszédek, bár az már Kristófnak kicsit sok volt, Ő már haza akart menni. De azért megdumáltuk :)
Nekem erről az ünnepről mindig a nagypapám jut eszembe. Bár 23-án nem Budapesten volt, az azt követő napokban aktívan részt vett a forradalomban. Olyannyira aktívan, hogy fekete listás lett és bujkálnia kellett fél évig. Sosem volt a rendszer híve. A jogi egyetemről kirúgták azért mert nem válogatott társaságban mesélt el egy Rákosi viccet...Ezek miatt mindig büszke voltam rá. Nagyon szerettem Őt, Ő is engem :) Hiányzik. Ez néha fizikailag is fáj. Rengetegszer látom Őt, vélem Őt felismerni egy-egy járókelőben, egy pillanatra elfog az öröm, de még végig sem ér rajtam már rájövök, hogy ez lehetetlen....
Remélem egyszer a gyermekeim is megértik, ha nincs is tapasztalatuk, hogy miért nagy ünnepnap ez a mai, és mindig fontosnak fogják tartani, hogy megemlékezzenek...bár ha Kristóf tényleg köztársasági elnök lesz, Saci meg miniszterelnök, akkor ez nem lesz kérdés :)))
pár kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése