Kristóf mostanra nagyjából megszerette az ovit. Most a héten úgy vettem észre, hogy Lilivel is nagyon jól alakul a barátsága, valahogy lenyugodott, nem piszkálja. Bízom benne, hogy ez így is marad. Kértem szakértő - gyermekpszichológus - segítségét, ma megerősödött bennem, hogy igaza van. Azt mondta, hogy túl korán beavatkozom a gyerekek közötti vitába, nem hagyom, hogy ők maguk intézzék el. Amíg nem kér valamelyik fél segítséget, bármennyire is durvának hallom (persze nem káromkodásra kell itt gondolni), hagyjam őket, mert lehet azért folytatja egyre erősebben Kristóf mert én a Lilit próbálom kímélni. Amíg a Lili nem kéri, ne segítsek.
Ma reggel elvittem Sacit a bölcsibe, majd Norbi rám telefonált, hogy a gyümölcsöt elfelejtettük, így odakanyarodtam az ovihoz egy kiló szőlővel. Már ők is ott voltak, Norbi kint várt, Kristóf már bent játszott. Van a szoba egyik sarkába egy kis faparavánnal elkülönített rész, ajtónyílással, azon belül egy kis konyha. Kristóf amúgy imád ott játszani. Most azonban egy kisfiú beállt az ajtóba és nem engedte be. Kristóf próbálkozott, kérte, nem ment el, a kisfiú ellökte többször, Ő visszament és kérte tovább. Amiért nagyon büszke vagyok Rá az az, hogy nem ütött, nem lökdösődött, és nem is sírt. Próbálkozott tovább. A kisfiú akinek még nem tudom a nevét, bár magamban kisköcsögnek hívtam, egyszer mellbe is rúgta.... Aztán több fiú odajött Kristóf mellé és együtt kizavarták onnan a gyereket....Hogy az óvónéni ezalatt merre volt az jó kérdés, én nem találkoztam vele...ez a rossz ebben a nagy létszámmal, hogy észre sem veszik, hogy esemény van...bár lehet ez még nem is az, hiszen a fiam nem akadt ki, kitartó volt és a barátai segítségével végül megoldotta..szóval lehet tényleg korán avatkoznék bele a dolgokba :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése