Már napok óta ez jár a fejemben. Annak idején Norbinak belehímeztem a kispárnájába a vers első 6 sorát. Később az esküvői meghívónkba is ezt választottam. Norbi nagyon szereti Wass Albertet, én inkább Márai felé húzok.
Wass Albert: Álomtündérhez
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!
Egyébként elég lazán és csöndesen telnek a napok, Kristóf vidéki nagyiéknál nyaral, és nagyon jó híreket kapunk, hogy milyen ügyes és mennyit segít (krumplit ásnak) és egyáltalán. Hiába a jó nevelés....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése