Saci pénteken, 2010. 08. 27-én elindult, és napról napra többet gyalogol kapaszkodás nélkül. Nagyon büszkék vagyunk rá, kis ügyes. Bár még imbolyog, mint egy részeg tengerész, de napról napra egyre nagyobb távolságot tesz meg, és egyre jobban élvezi, hogy úgy változtat helyszínt, hogy közben van két szabad keze.
Itt a helye, hogy feljegyezzem Kristóf annak idején, kb. ugyanígy indult el. 2007 Nov. 30-án tette meg az első 3 lépését :). Érdekes adat- legalábbis számomra- , hogy mindkét gyermek 7 hónaposan felállt, de az elindulást már nem siették így el, így remélem elég ideig másztak ahhoz, hogy ami miatt szükséges a mászás az rögzüljön...Hiába a genetika...
Pénteken délelőtt kaptam egy telefont a védőnőtől, hogy mi még májusban aznapra beszéltünk meg találkozót...khm... villámzuhany-öltöztetés-kocsibavágódás. Sztem tök jó időt futottunk :). Saci 76 cm hosszú, 10,15 kg súlyú, nem éhezik az látszik, de azért nem is lóg ki az átlagos kategóriából. Mindenben megerősített a védőnő, amiről tudtam, hogy rosszul csinálom, hogy tényleg rosszul csinálom (éjszaka már nem kéne szopiznia, bizonyos ételek, pl. fagyi, túl korán kerültek bevezetésre stb.) Kedvelem a védőnőnket, mert nagyon segítőkész, és sosem kinyilatkoztat, csak javasol, meg esetleg jelzi, hogy nem ez az elfogadott, de alapvetően - mivel a gyerekek normálisan fejlődnek, kiegyensúlyozottak stb.- nem szól bele, hogy hogy csináljam. Tudom, hogy nem mindenki osztja a körzetből ezt a véleményemet, de én tényleg csak jót tapasztaltam :)
Délután megkaptuk Brigitől a számukra feleslegessé vált thomasos oviszsákot, Kristóf ma megcsodálta nagyon örült neki.
Szombaton dél körül lementünk Kristófért a nagyszülőkhöz. Ebéd után átmentünk a szomszéd faluban lévő fesztiválra, ahol István papa a Dalárdával fellépett, igen nagy sikerrel. Találkoztunk sok ismerőssel, babával, jó látni, ahogy a barátainknál is egyre több baba érkezik. Este miután elaludtak elmentünk Kristóf keresztapukájával sörözni kicsit, meg dumálni, ott találkoztunk egy másik baráti házaspárral is, mindkét helyen úton van a baba, csak Kristóf keresztanyukája most kórházban van. Éjfélig beszélgettünk, nosztalgiáztunk, pletykáltunk és világot váltottunk meg...
Ma meg is látogattuk a Keresztmamát a kórházban, szépen gömbölyödik a pocakja, és ilyenkor mindig elfog a vágy az újabb babára, hogy újra nekem is, és Kristóf is folyamatosan kérdezgeti, hogy ott van-e már a baba a pocakomban :) de sziklaszilárdan kitartunk a tervek mellett, úgyhogy semmi kilengés :)
És ma este hazajöttünk, "vége a nyárnak, hűvös szelek járnak..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése