Nyaralás

Augusztus elején két hetet töltöttünk Túristvándiban négyesben. Eredetileg csatlakoztak volna hozzánk Kristóf keresztszülei, de sajnos közbe jött nekik valami...
Szóval Túristvándi nekem a világ közepe :). Innen származik a családom egyik fele, konkrétan az anyai nagypapám családja. Rengeteg nyarat töltöttem itt gyerekkoromban, fantasztikusak voltak, Norbi is nagyon hamar megszerette, itt volt az esküvőnk is, és Kristóf is nagyon kötődik szerencsére a helyhez. Van itt egy kis házikójuk anyukáméknak, ami cserépkályha fűtést bír csak, a ház ezért elég hideg és lassan felfűthető, így amióta megszülettek a gyerekek télen nem tudunk menni, csak nyáron. Remélhetőleg hamarosan ez megváltozik.
Szóval a nagy árvizek miatt a környező bevált fürdő helyek nem nagyon voltak használhatóak (értem ezalatt a Szatmárcsekei strandot, illetve a Merítőt és a Bukógátat), de készültünk egy viszonylag nagy medencével, úgyhogy a jó idős napokon elég jókat tudtunk pancsolni. Mivel Istvándi hozta a formáját ez nem fordult elő túl gyakran.... De sebaj mert mi nem unatkozunk, kocsikáztunk az ecsedi láphoz, amit a XIX. század végén lecsapoltak, így ma pusztán egy mező....ezenkívül rengeteget semmit-tettünk és sokat pihentünk is :)
csak az éjszakai alvás nem ment túl jól Sacinak..mellesleg rájöttem, hogy Saci (akit alkalmanként Sacicának becézünk) macska tulajdonságokkal rendelkezik, mert amikor éjjel annyira álmos voltam, hogy szoptatás közben elaludtam, és nem tettem vissza a kiságyba, amikor álmában lefordult négykézlábra érkezett, és sírás és bármilyen más balhé nélkül felpattant és elkezdett visszamászni :)
Emellett - mert mi nem unatkozunk - elmentünk a szomszéd nagy (értsd 9 -10 éves) fiúkkal a Rókásra gyalog (kivéve Sacit, neki volt babakocsija). Gyalog mentünk, mert siettünk, a Rókás előtti utolsó kanyarban hangos macskanyávogásra lettünk figyelmesek. Hamarosan meg is találtuk a kis macskát aki ott lapult az útszéli árokban. 2 hónapos lehetett, kis kölyök volt, félt, de azért ki tudtuk csalogatni, és úgy döntöttünk, hogy haza visszük, találunk neki gazdát, ott mégse hagyhattuk szegényt. (egyébként a rókásra nem jutottunk el).Szóval a cica hazakerült hozzánk. Kristóf Huncut Szőlő-nek nevezte el, merthogy vezeték név is kell. Rávette a romhányi dédimamát, hogy befogadják Szőlő cicát, aki mellesleg nagyon kedves, kis macsek, jópofa személyiséggel :) A kedvenc helye a terasz oszlopai között felfuttatott szőlő volt, felmászott a vastagabb ágain és ott pihent. Pihenni nagyon szeret. Amikor haza indultunk kibéleltem neki egy fedeles kosarat önként belemászott és az utolsó fél órát leszámítva végig aludta egy pózban az egész utat :)
A macska befogadásával párhuzamosan történt, hogy egyik délután Kristóf megmutatott a kis lábujja alatt egy sebet, ami már varras volt így lemostuk, befújtuk a fertőtlenítő spray-jel. Másnap reggel jött a meglepi, az elindult vörös csík a lábfejen keresztül. Kocsiba bepattantunk futás a kórházba Fehérgyarmatra. Ott a sebet kitisztították és bekötötték, valamint antibiotikumot adtak rá.

Ez utóbbit leszámítva nagyon nagyon jól éreztük magunkat, reméljük még szeptemberben vissza tudunk menni :)